Vadmalacnak rossz napja volt, legalábbis rossz délelőttje. Malacka az oviba indult el Kismalaccal, de valahol ottragadtak, egyedül reggelizett. Az étel jólesett, legalábbis a kávé megerősítette az öntudatát. De szürke volt az ég, felállnia az étellel teli asztaltól nem sikerült. Csak nézte a lágyuló vajat, a fonnyadó retket, a hámozott, száradó narancsot, hiába ébredezett a lelkiismerete, ennyire futotta: „Rothadnak.”
Majd magát látta, mintha kivülről. Egy moccanatlan test, őszes bozonttal, mondata ettől igy módosult:
„Csak rothadunk.”

Forrás: Lenolaj.hu