200 Arany
(szeszélyes napló/9)
„Nagyon szeretném, ha már TOLDI ESTÉJÉT is küldhetném neked, annál inkább, mert erősen állok határozatom mellett, neked ajánlani azt. De még ezzel lesz dolgom egy ideig. Napjaimat kénytelen vagyok hivatalnak, estémet családomnak szentelni, s így csak reggelenkint van egy fél órám. Azért lassan haladok. Annyira azonban már vittem, hogy azon helyeket, melyekkel nem voltam egészen megelégedve, tetszésem szerint kijavítottam, s most egész kedvvel vagyok rajta… Azért is haladok vele lassan, hogy mikor dispositiót nem érzek magamban, inkább egy betűt sem írok, mint hogy rontsak. ‘Majd meglássuk,’ mondod…” (Arany János leveléből Petőfi Sándornak, 1848)
*
„Kevély lehetnék, hogy nekem Petőfi Sándor is hízelkedik. Ezt ő tenni nem szokta. Szavait ugyan nagyon tudom devalválni, én bírálatot kértem tőle, s ő dicséretet küld, e dicséretet én nem hiszem egészben, azonban mégis örülök neki, mert, mondom, ha ő hízeleg, az nem történik puffra…
Hát megáldjon az isten, kedves Sándorkám. Tudom, hogy alkalmatlanság neked az én medvéimmel vásárról vásárra járni, de hiszem, hogy még is szívesen teszed, mert úgy érzem, hogy hasonló esetben én is szívesen tennék érted valamit. Adj alkalmat, éretted valamiben Fáradoznom.” (Arany János leveléből Petőfi Sándornak, 1848)
*
„Rengeteg zűrzavar uralkodik Európában, melyet egyedül te’ hozhatsz tisztába. Azt vitatják pro et contra, hogy TOLDI-ban azon oroszlán-bőrbe bújt szamarat énekelted meg, kinek oroszlán-bőre Toldi, saját természettől-nyert szamárbőre pedig Schedel. Barátom, hogy a szakadatlan káromlásoknak, fricskáknak, fülrángatásoknak, hajtépéseknek, pofozásoknak, oldalbaveréseknek, farbarúgásoknak és mindennemű dögönyözéseknek vége szakadjon, s hogy nemzetedet megódd a Dózsánál dózsább polgárháborútól, nyilatkoztasd ki minél előbb minden magyar, chínai és hottentott lapban, hogy te nem a tudós Toldit, vagy akarom mondani a tudós-társasági Toldit énekelted meg. Tedd ezt, barátom, kérlek a haza és az emberiség nevében, tedd ezt. Légy a béke nemtője, és a jövendő századok áldani fognak…
Hogy van az én kedves komámasszony? a te kedves komádasszony jól van, s kivánja tiszta szívből, hogy az én komámasszony is úgy legyen, és kiván biz ő mindenféle jót, amit ha megad az a jó isten, nagyon jó lesz, de mindazt leírni nem nagyon jó, mert unalmas dolog, mint mindenféle tisztelem, csókolom stb.. Te pedig, bájdús Jankóm, nagyon szép verset küldtél Jókainak, azt a TÉLBEN. Csak iparkodjál, mindig mondtam én, hogy lesz belőled valami…
Bújj cl, Jankó, mert háború lesz, már itt van a szomszédban, Olaszországban…. be szeretnélek lóháton látni avval a pörge kalapoddal…” (Petőfi Sándor leveléből Arany Jánosnak, 1848)
*
„Imádott barátom, jó Petőfi Sándor,*)
Szives üdvözlését ime küldi Jean d’Or.
Vettem oh nagy férfi, ostoba leveled,
De azért nem mondom: hujj ki! vagy le veled;
Mert nem üres hólyag és nincsen ebbe szél,
Kedves ostobaság mind, a mit e beszél,
És a sok giz gaz közt, ha ugyan jól értek,
Van sok szép kaláris, s több ily becses értek!
Minden dolgok előtt: én nem írtam Toldyt,
Hanem (ez már más szó, tehát jó rím) Toldit,
És evvel döntődik ama szörnyű per el,
Melyet, a mint irod, Európa perel.
Ha tehát még most is folyna a nagy harcz ott,
Kár egy y-ért, mondjad, víni harczot.
(…)
Máskép igen jól van a te komád asszony
De tán nincs oly jól, mint öt hónapos asszony,
Komám asszonyt pedig az isten éltesse,
Annyival inkább, mert ha ő nem él, te se.
Mi ámbár tudjuk, hogy bőven van a csók ott,
Küldünk e levélben egy trillió csókot.
Te pedig barátom, siess, írjad Lehelt,
Kit lelkedbe szárnyas géniuszod lehelt,
írjad, mert nem érsz rá, ha itt lesz a nagy had,
Harcz és háboru és igazi hadd-el-hadd.
Akkor látom én meg arczodat, hogy lángal
Hősi elszántságban tiszta sárga lánggal;
Vágtatsz paripádon, mint por a szélvészen,
Melyet szárnyaira száguldó szél vészen;
Kedves komám asszony kezét tördelve sir:
„Sándor, ha te elmészsz, engem elnyel a sir,”
Mégis elhagyod őt, s oly tüzelve mészsz el,
Mintha tele volna szived forró mészszel…”
(Arany János: Episztola Petőfihez, 1848)
Az Aranykor Egykori Lovagja