Nagy László emlékére

Ágyúból harangot öntött
s a toronyba felcipelte
kötelet kerített hozzá
meghúzta kilendítette

hogy zendüljön a magasság
szóljon a szférák zenéje
hallja az Isten is ott fent
van az embernek reménye

az Úr lenézett rá akkor
és meglátta azt hogy sántit
szárnyakat küldött le neki
szálljon amíg a bál áll itt

szavakból erdőt varázsolt
s benne menedéket talált
ne háborgassa senki se
elhessegette a halált

versben bujdosó lélek ő
fényesen suhog a szárnya
versében zúg a magyar nyelv
tünemény csodák csodája

zúg a harang az anyanyelv
zivatart űz repeszt jeget
vérugató fegyverekkel
elhallgattatni nem lehet

Nagy László portréja * A szerző fafaragása

1. Nászta Katalin:
   2017. február 14. 05:23

   Nagyon szeretem vers. Népszerűsítem, ugye nem baj?

2. Cseke Gábor:
   2017. február 14. 05:42

   Csak rajta!