Gyötrelmes könyv. Első szám első személyben, váltogatott idősíkokkal. A regény összetartó eleme a narrátor, aki meg-megszakítja a linearitást. Az egész szöveg egyszemélyes visszaemlékezés.
Kamaszkorától kezdve kísérhetjük figyelemmel a hősnőt, aki előbb édesanyját, majd idős édesapját veszíti el rákban. A kilábalás fokozatos stációin keresztül vezet bennünket ez a nyugtalanító kötet. Drog, pia, párkapcsolati függőség. Ezen a sorrenden keresztül vezet a majd-majd megtisztuló fiatal hősnő útja. Én három hét leforgása alatt veszítettem el apámat és anyámat rákban. Majd később a nővéremet. Aztán következett két nagybátyám és két nagynéném. Mindössze egy élő unokahúgot sikerül felmutatnom a valaha tágas családból. Előbb kijózanodni kell, ez az első lépés, a főszereplő is így kezdi, s folytatja hosszú évek során át az elfogadás különböző stációin keresztül a megnyugvásig. Nekem maga a kijózanodás is tizenöt évig tartott és tudom, az élet soha nem lesz már olyan, mint amikor a szüleim éltek. A szerzőnek különös érzéke van a gyötrelmek bemutatásához, bátor és okos könyv, testamentuma a megtisztuláshoz vezető gyötrelmes útnak, mely girbe-gurba és közben semmi jóval nem kecsegtet. A hősnőnek sikerült, ma sikeres gyászterapeutaként él és dolgozik az USA-ban, nekem viszont nem sikerült. Már csak a kijózanodás is tizenöt évig tartott, hol vagyok én az elfogadástól?

Kerekes Tamás

Cartaphilus Könyvkiadó, 2016.
www.alexandra.hu

A halált, a gyászt és a veszteséget öt lépésben engedjük közel magunkhoz: elutasítás, düh, alkudozás, depresszió és belenyugvás. Erre az öt jelképes fejezetre oszlik Claire Bidwell Smith könyve is, amelyben felidézi a szülei halála árnyékában eltelt fiatalságát, majd azt az utat is, amelyet e súlyos teherrel a lelkében megtett. Hosszú volt ez az út, alkohol és drogok buktatóival, pusztító és függőséget okozó kapcsolatok zsákutcáival. Claire alig múlt tizennégy éves, amikor a szüleinél szinte egyszerre diagnosztizáltak rákbetegséget, és csupán huszonöt éves, amikorra már mindkettőjüket eltemette. A kétségbeesés és a magány eleve kudarcra ítélt kapcsolatokba űzte, amelyben démonaival küzdve megsértett másokat, és maga is megsérült.
Fájdalma egyszerre volt pajzs és gát is: egyfelől védelmezte a további fájdalomtól és a szembenézés kényszerétől, másfelől érzéketlenné tette az élet új lehetőségei iránt.

Útjának leírása kegyetlenül őszinte és kegyetlenül gyönyörű. Mindnyájunkhoz szól, hiszen a gyász mindennapos tapasztalat, mindnyájunkat utolér. Claire Bidwell Smith küzdelme nem volt hiábavaló: célba érésének egyik bizonyítéka, hogy ma sikeres gyászterapeutaként dolgozik Los Angelesben.

„Bátor és okos könyv nagy-nagy veszteségekről és még nagyobb szeretetről. Mindaz a nyers igazság, mindaz a küzdelmek árán elért kifinomultság, melyet ez a visszaemlékezés elénk tár, teljesen lenyűgözött.” (Cheryl Strayed, a Vadon szerzője)