200 Arany
(szeszélyes napló/10)
„Leveled végén e két betűt láttam: P. S. Azt gondolám Post-Scriptumot jelent az, fordítok, de csak paraszt papirt találtam. Máskor ha a P. S.-et kiteszed, írd is meg az utóírást. Mindezeknek utána áldjon meg az én istenem, stb. kívánja
TUDOD MÁR KI.
Hallom, hogy CORIOLANT fordítod. Boldogtalan, elkéstél. Én már az egész Shakespearet lefordítottam. Szent György vásárra meg is jelenik a debreczeni nyomdában. Kiadását a gazdag Péczcli vállalta magára. Ő igen szilárd ember. „Mann von Wort über alles.” (Arany János levele Petőfi Sándorhoz, 1848)
*
Kedves Jankóm! Az eső esik, a hó olvad, mind a mellett is nagy a sár. Bocsáss meg, hogy esőben, sárban végeztem MURÁNY OSTOBA … akarom mondani OSTROMA ügyében. A censor három versszakot meg akart benne gyilkolni, ott a hol arról beszélsz vagy beszélteted Máriát, hogy nézzünk csak a szegény romlott cseh szomszédig stb. azt fogta rá, hogy ez allusió a mostani politikai viszonyokra, de én bizonyossá tettem, hogy nem lehet az, már csak azért sem, mert szerzője olyan szamár paraszt, a kinek fogalma sincs politikáról és viszonyokról; deniqne a capacitatió köszörűkövén megtompítottam gyilkos szándékú tőrét, s kedves rajkód életben és tökéletes épségben maradt, nem hogy meg nem ölték, hanem még csak zsidóvá sem lett, azaz környül sem metéltetett. És ezt nekem köszönheted, mert a censor az öreg Rezseta volt, az öreg Rezsetával pedig csak én tndok beszélni. Tőle a nyomdába mentem, s ott is végeztem. Olyan formában nyomják mint a JÁNOS VITÉZ első kiadása, ivét 22 pengőért szép velinpapiroson 1000 példányban. A nyomatási költség és a bekötés mindössze mintegy 130 pengő, ára 40 p. kr. lesz, s így levonva a nyomdai költséget és a könyvárusi procentet, tiszta hasznod lesz, ha az 1000 példány elkel, körülbelül 400 pengő.” (Petőfi Sándor levele Arany Jánoshoz, 1848)
*
„Ha azt gondolod, hogy én a pletykákban gyönyörködöm, titánilag csalatkozol. … Kivált ily időkben! forradalomban! Forradalom van, barátom, s igy képzelheted, mennyire vagyok elememben!…. Sokan el akarják mozgalmainktól e nevet disputálni, és miért? – mert vér nem folyt. Ez csak dicsősége a dolognak, de a dolgot nem változtatja meg. Én forradalomnak tartok minden erőszakos átalakulást; már pedig mi erőszakkal vívtuk ki a sajtó szabadságot és Stancsics kibocsáttatását. Hogy ellenszegülés nem történt, ez is csak azt mutatja, hogy az ellen vagy teljesen átlátta tehetetlen gyöngeségét, vagy gyáva volt megtámadni bennünket. Hah, ha láttad volna, midőn a comité du sahit publicből a deputatió megjelent ezrek és ezrek kíséretében követeléseivel, milyen halvány volt s mint reszketett a nagy méltóságú helytartó tanács!
De én most nem érek rá hosszan irni, csak azt adom tudtodra, hogy CORIOLAN-omat már nyomják s ott az első czím ez: „Shakspeare összes színművei, fordítják Arany, Petőfi és Vörösmarty,” hát ehhez tartsd magad.” (Petőfi Sándor levele Arany Jánoshoz, 1848)
*
„…Kérdéseimre várok tőled feleletet, még pedig nem oly kutya futtában, mint szoktál, hogy alig tud az ember eligazodni rajta.
1. Azt a néplapot adja-e ki Landerer, mit a pesti választmány tervezett, s annak szerkesztőjéül ajánlottál-e engem ?
2. Concursus lesz-e, s ha lesz, mikép? ha nem lesz, miért nem, miután az anya-választmány úgy határozta?
3. Mi a lap terve ? egészen politikai-e, vagy a szépirodalom is helyet foglal benne? stb.
4. Ha a lap részvétlenség miatt, a szerkesztő hibája nélkül, öt év eltelte alatt megbuknék, lenne-e biztosítva a szerkesztő?
5. A szerkesztőnek, biztosított évi díjából kellene-e még a lap kezelése és kiállítása körül költségeket tenni, például segédeknek, írói díjul stb. ? és körülbelül mennyit?
…Ad vocem Vörösmarti: mit csináltok avval a Shakespeare-rel ? mert én még nem csináltam semmit. Régi fordításaim tűzre valók, azokkal elő nem állhatok; újat nem csináltam, s nem tudom, csinálok-e vagy sem, miután veszett módon lerombolták mostanában kedvemet s kedélyemet hivatalos komisz dolgaim… Talán csak nem nyomattad még ki a czímlapot? Ha az őszön bizonyost mondasz vagy írsz, úgy már én is tettem volna valamit; de miután hirdették a lapok, hogy ketten fordittok, letettem róla…” (Arany János levele Petőfi Sándornak, 1848)
*
„Kedves aranyom, Barát János! Röviden írok de fonto- és pontosan. A néplap ügyében tennap tartott gyűlést az erre kinevezett választmány, melynek tagjai: Vörösmarti, Stancsics, Sükei, Nyári Pál, Fényes Elek, Petőfi stb. Mindenek előtt tudnod kell, hogy e lapot nem könyvárus adja ki, hanem kiadja a Pest megyei középponti választmány, a ministeriumnak pénzbeli segítségével. E lapnak fő szerkesztője lesz egy magyar ember, a mellett lesz négy vagy öt segédszerkesztő, a kik
ugyanazt, a mi a magyarban megjelenik, lefordítják németre, tótra, oláhra, ráczra, s így ezen újság öt nyelven fog megjelenni. Most nyisd ki mind a hat füledet, hogy megérts, mert különben is rossz magyarázó vagyok.
A megyei választmány a ministerium segítségével fizet ezen szerkesztőnek évenként hatszáz pengő forintot és nyomat 1000 példányt ingyen a lapjából a maga számára, azaz a szerkesztő számára, a mi ha csak két pengő is az előfizetés évenként, már 2000 pengő, hozzá adva a hatszáz készpénzt, 2600 pengő évenként. Ennyi a biztosíték, de ha ezer példánynál több elkel, a nyomtatási költségen fölül, minden haszon egy fillérig a szerkesztőé, ha ötvenezer előfizetője lesz is. Azonfölül kap a szerkesztő évenként 2000 pengőt a czikkek honorálására, mert díjazni kell minden czikket, a mi a lapba bejön; egy ívre gondolom 40 pengő honorárium esik…. hetenként egyszer és egy íven fog megjelenni. Magában értődik, hogy a mit a szerkesztő maga ír, azért szinte 40 pengőjével fizet magának; megírhat egy év alatt balkézzel is tíz ívet, a mi 400 pengő, s így a szerkesztőnek összes bizonyos fizetése évenként 3000 pengő forint…. két annyi is lehet, de ennyi bizonyos. Öcsém Jankó, midőn a szerkesztő’választásra került a dolog, mindenekelőtt én emeltem szót, mondván: ajánlom Arany Jánost. — Nem kellett ajánlatomat ismételnem, nem kellett magyaráznom, az egész választmány beleegyezett, egyetlen egy tag sem szólott ellene. Ezt azért írom meg, hogy azt ne gondold, hogy én isten tudja, mennyit fáradtam, izzadtam, szónokoltam s tán veszekedtem, míg téged megtehettelek szerkesztőnek. Az efféle kitelik a kend szamár fejétől.” (Petőfi Sándor levele Arany Jánosnak, 1848)
*
Arany János jegyzete 1858-ból: „Ily fényes igéretek — a szellemi nyereséget, mívelt írókkal társalgást stb. — is hozzá tudva, csaknem elszédítettek. Fölmentem a levél folytán Pestre, de nem látván a dologban elég állandóságot, nem akartam koczkáztatni családomat (bár később se tettem volna) hanem egyszerűen vissza akartam vonulni, s a szerkesztést Vas Gerebennek hagyni, ki szinte aspirált ez állomásra. De Petőfi okai rábírtak, hogy ha már Szalontán maradok is, ne váljak meg a laptól s annak jövedelmétől végképen; így Vas Gerebennel oly szerződésre léptem, hogy ő lesz ugyan a sajátképi felelős szerkesztő, de nevem is ott áll a lapon, mint szerkesztőtársé, s ezért a tiszta jövedelmen ketten osztozunk. A részemre eső tiszta jövedelem végül 1200 frtra rúgott (Gereben úgy számolt, a mint ő akarta) ennek is nagy része magyar bankjegyekben veszett el. Pesten Petőfi vendége voltam 7—8 napi ott létem alatt…”
Az Aranykor Egykori Lovagja
Pusztai Péter rajza