Vadmalac meglepődött: a sirály hasát sütötte a nap.
A hasát – Vadmalac ebből filozófiai kérdést csinált, s hogy nyugodtan elmélkedjen, a hátára vetette magát.
„Ha a nap a hasát süti – elmélkedett -, akkor nem a hátát. Mert ha a hátát sütné, én nem látnám. Csak úgy, ha felette szállnék. De hát én nem tudok szállni, legalábbis egyelőre.”
„Elképzelhető az, hogy a sirály hátára fordulva repül, bár eddig ezt nem vettem észre említett speciesnél. A sirály csak akkor repül a hasával felfelé, amikor lelövik. Ám ez itt fölöttem zuhant le, vagyis le se lőtték.”
„Nem zárhatom ki, hogy ez a madár nem sirály természetű, de hát felismerem még így röptében is, abból is, ahogyan a csőrét meg a lábait tartja repülés közben.”
Erre szaladt oda Kismalac, és lelkesen kiáltotta: „Apu, Apu, süti a nap a sirály hasát, tavasz van!”

Forrás: Lenolaj.hu