Ismertem olyan embert, aki ugyan alávetette magát a sakkjáték szertartásrendjének, de titokban ásítozott, és valami olyan, oda sem figyelő elnézéssel válaszolgatott húzásaidra, mint a szívében elcsenevészedett ember, aki méltóztatik szórakoztatni a gyermekeket.
– Nézd csak a hajóhadamat! – mondja neki a hétesztendős kapitány, aki egymás mellé rakott három kavicsot.
– Szép hajóhad, meg kell adni – válaszol az elcsenevészedett szívű, és hülyén bámulja a kavicsokat.
Aki hiúságból nem hajlandó fontosnak tartani a sakkjáték szertartásrendjét, nem fogja érezni a győzelem ízét.

(Folytatjuk)