(szeszélyes napló/12)

„Én mostanában semmit sem dolgoztam. Minek és kinek? Jókai nyakán te magad is elég koloncz vagy, nem hiszem, hogy nagyon óhajtsa az én fűzfa poemáimat. Hát avval a TOLDI-val mit csináljunk? Már gondoltam, hogy átadom nektek a lapba, hiszen négy számban kijöhetne. Nem szeretném, hogy kéziratul jusson a muszka örökkévalóság fénycsarnokába; olvasná el legalább a kinek még most lelke van hozzá. Ha lapotok megbírja az áldozatot, tegyétek — vagy akarom
mondani vegyétek meg. A ki vesz, annak lesz, a ki nem vesz, beteg lesz. Oda adom szöszön-boron, csak ne vesszen már kárba, ha megcsináltam. Igényeimet nem hangolom felül a bashangokon.
Jókait ölelem mindenekeló’tt és fölött. Laukát, a kis Lisznyait, kivel Váradon megint találkoztam, hasonlóul. A többit is köszöntöm, különösen az öreg Vörösmartit, Garait is üdvözlöm, mint nem tom honnani képviselőt.
Írj egy hosszú levelet, s írj azokról a jó pesti ismerősökről. Azonban te ezt tenni nem fogod, valamint azt sem, hogy köszöntésemet tolmácsold, azért én sem írok többet azért se, tudod, csak azért se, hanem bezárom levelemet, tudatva veletek, hogy mi még folyvást csak négyen és folyvást jó egészségben vagyunk ? hát ti ?” (Arany János levele Petőfi Sándornak, 1848)

*

„Disznóság, a mit azok az emberek országszerte elkövetnek, disznóság. Lesz ugyan elég derék gyerek az országgyülésen, de a nép legbuzgóbb és legönzéstelenebb baráti úgyszólván egészen kimaradnak. Éljen a népképviselet! …. te még annyi­ban mennyiben megnyughatol a választáson, mert a mint én ismerem legalább híréből, a követnek van esze és becsületessége …. De én! Diadalmas vetélytársam olyan dicső virág, mely Augias istállójának legkirívóbb éke lett volna. Nem azt sajnálom, hogy én nem lettem követ, hanem hogy ő lett az, ki nem méltó arra a kötélre, melyen egykor függeni fog. De ha a verificationalis választmány nem kergeti is őt rögtön vissza, nem fogja ő azért kitölteni a három esztendőt …. hohó, három esztendő leforgása múlva vagy előtt is egészen más szőrű követek fogják képviselni a nemzetet … az lesz az igazi nemzetgyűlés. Ne félj, öcsém, mi is ott leszünk. Most azt mondták „ez republicanus, nem kell!” azon az új követválasztáson azt fogják mondani „ez nem republicanus, tehát nem kell” vagy ,,ez republicanus, tehát kell követnek.” Milyen szép lesz az a jövendő, barátom, milyen szépj azt te nem képzelheted, azt csak én tudom, mert látom, olyan tisztán látom, mint ott a falon arczképedet és emitt Marat arczképét… (Petőfi Sándor levele Arany Jánoshoz, 1848)

*

„Hogy mi a lapban czikkezünk, megint czikkezünk, magyarázunk, megint magyarázunk, ez mind jó. De a nép, hidd el, megunja a szűntclcni prédikácziot: változatosságon kap. Azért én mindenek előtt a lap oeconomiáját intézném el máskép. Meghatároznám például, s felosztanám, hogy az első lapon legyen valamely irányczikk, azután egy vers, azután megint valamely czikk, úgy hogy a mondottak a lapnak két első levelét foglalnák el csak. Később a második értekezésféle czikk helyett beszélyt. is lehetne adni; ezek nagyobb betűkkel lennének nyomva, de még sem épen oly nagyokkal, mint jelenleg a lap nyomatik, mert az valóságos lopás. Egy hétben egyszer megjelenő lapon oly keveset adni, mint mi adunk, isten elleni vétek. Erre, tudom, azt veted ellen, hogy a nép örömestebb olvas nagy betűket, igaz, de azért az aprót is elolvassa az, csak érdekkel bírjon előtte. Én hát a két első lapot is, mely a mint mondám, irányczikkekből s versekből állna, kisebb betűkkel nyomatnám, mint a mostaniak, a két utolsót pedig még kisebbekkel, mivel azokat hírekkel raknám\ meg. (…)
A nép nem annyira tanulás szomjból, mint kapzsiságból veszi fel a lapot; legelőbb is azt keresi benne, mi az újság, akar olvasni azon hírekről, melyeket itt-ott hall, s ha már most a lap, mit kezébe fogott, neki arról semmit sem mond, hanem hosszas prédikácziót tart a hazafiságból stb. szépen leteszi, holott ha híreket lel benne, ezek kedvéért az értekezést is elolvasta volna. Tapasztalásból szólok. Szerintem a jó néplap, csak abban különbözzék más jó politikai vagy szépirodalmi laptól, hogy benne az irányczikkek, az értekezések tárgya és nyelve a nép által érthető legyen, de azért azok folyvást a korkérdéseket fejtegessék, a versek, a népiességig egyszerűek legyenek, de nem csupán népdalok, hanem kissé emelkedettebb költemények is, hogy általuk a nép izlése nemesedjék, végre a hírek szinte oly modorban közöltessenek, hogy megértésükre ne kivántassék egyéb a józan természetes észnél s iskolán kívüli tapasztalásnál; hogy a közlő ne tegye fel olvasóinál előleges ismeretét a körülményeknek, honnan hírét meríti. (…)
Könnyű dolog neked ezeket irkálni Szalontáról, mondod, de jönnél csak ide és fognád meg a dolog végét, majd máskép beszélnél. Hiszen csak mehetnék! Nekem az végtelen bosszúság, hogy ennyiről kell kiabálnom hozzád. Megkapom Pestről a lapokat 5—6 nap alatt, olvasok belőle valamit, miről a néplapba jó lenne írni, meg is írom, s a közelebbi postán 3—4 nap múlva küldöm hozzád, te következő héten sajtó alá küldöd s megjelenik a czikk akkor, mikor már el is felejtették
tárgyát. Siralmas állapot.” (Arany János levele Petőfi Sándornak, 1848)

az Aranykor Egykori Lovagja