Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József versei

Albert-Lőrincz Márton: (A szamáriai ember)

Idegen vér kering benne,
kék vér. (Választható lenne?)
Embervér az! ereiben,
s izmaiban nagy-nagy erő.
 
Nincsen neki földet gyűjtő
jövőképe, éppen elég,
amit tapos, mi megtartja,
s jut abból éjnek, nappalnak.

Gyökér lenne, mint a fáké,
nagyhatalmi szenvedélye?

 

Hadnagy József: (A kékvérű idegen)

„Idegen vér kering benne,
 kék vér.” (Albert-Lőrincz Márton: A szamáriai ember)

A vére kék, hasonló az
éghez, amikor az a föld
fölé hajol, bekötözi
sebeit, s a szállásadó
éjnek markába nyom
egy halom csillagot.

Szavát betartja, mindig
visszatér a sötétség és
világosság között
kanyargó úton,
s égi valutával fizet: a vér
megcsörren az erekben,
mintha aranytallérok
táncolnának a pulton…

Ő a föld hajszálgyökere,
kinek egy út sem túl mély,
sem túl keskeny,
irtják, vágják mindenütt,
csoda, hogy él még.

Nagy a hatalma.
Szívósabb, mint a gaz,
tanknál erősebb, levegőnél
átlátszóbb lován.
Ezredévek sebeit kötözi
s fizeti a kékvérű idegen,

az Ember…
 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ