A torkolattűz fájó fényeit a kanapéról nézi a világ
fiad kezében üdítős pohár tekintetében révült
pillanat szélesvásznú magány szent objektivitás
keze pattogatott kukorica-felhőkben turkál mo-
hón tömködi szájába a semmit szemében adás-
közti üzemzavar fejében agymosott unalom a
puszta létezés semleges íze álmát cukrozzák
fénytestű lények álhírekkel átszőtt napjait ösz-
szemossa a végtelen lazulás eltompult kedvvel
bámul a virtuális térbe elérzéstelenített szívé-
ben nem mocorog a részvét nem jajdul a lélek
riadva mert tabletta-dózisokkal szoktatja ide-
geit a néma pusztuláshoz az objektív valóság