Csehország legismertebb fürdőhelyén a múlt évszázadok során számos magyar keresett gyógyulást. Közülük talán a leghíresebb Arany János (1817–82) volt, aki epebántalmait enyhítendő, 1869-től hét esztendőn át a nyár egy részét ott töltötte.
A legnagyobb magyar epikus költő – betegeskedése és leánya, Juliska 1865-ben bekövetkezett korai halála miatt – szinte felhagyni látszott irodalmi tevékenységével. A „karlsbadi kúra” azonban nemcsak Arany testi bajaira hozott enyhülést, de újból kedve mutatkozott a poézis iránt is. Ott írta (németül!) Mottó című kis költeményét, a Nőmhöz című verstöredéket, és görög drámákat is fordított Karlovy Varyban.

A hely szelleme felbukkan a Toldi szerelmében, midőn IV. Károly cseh király (a fürdőhely névadója) vadásztársaival – köztük Toldi Miklóssal – szarvasüldözés közben felfedezi a gyógyító erejű forrást. A költemény erre vonatkozó strófájában a költő magát is megörökítette:

„…Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe,
S hol a fürdő épült a forrás fölébe,
Ötszáz évvel utóbb – vagy igen, már többel,
Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember;

Megáldotta vizét, nagy jótéteményért,
Ha nem új életért, új élet-reményért,
S ha valaha célhoz bir jutni ez ének:
Köszöni e forrás csuda hévvizének.”

A Zámecký vrch utca 4. számú házán 1957 óta őrzi a sötétszürke márványtábla az egykor ott időzött poéta, „Karlovy Vary nagy csodálója” emlékét.
Arany 1870-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt, és mint rangos vendéget, a városvezetés valamelyik előkelő hotelban szerette volna elhelyezni. Ám ő végig hű maradt az ódon házhoz és a megszokott, megszeretett környékhez.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban

Arany János
NŐMHÖZ

Ezernyolcszázharminckilenc –
Irtuk már e levelet;
Harminc éves, Julim édes!
Lelki frigyem teveled.

Ifju voltál, ifju voltam,
Árva voltál, én szegény:
Nem volt messze olyan össze-
Illő pár a föld-tekén.
…………………………
(Karlsbad, 1869. júl. 12.)