(szeszélyes napló/13)

„Ha valaha valamit megbántam ez életben, nem egyéb az, mint hogy a néplap szerkesztését ki engedtem csúszni kezeimből. Nem azért, mintha talán a kész haszon felé kacsintgatnék, és számolgatnám 3 + 3 = 6, sőt ellenkezőleg, ez anyagi állása a lapnak lever, lesújt, kétségbe ejt. Soha pironságosb kenyeret nem ettem, mint ez. Óhajtanám nevemet visszavonni a szerkesztésből, de már késő, benne vagyok. Viselnem kell a pénzcsalói tisztes nevet. Magadnak köszönd, mosolygasz most, nem fogadtad jó tanácsomat. Igaz. De, barátom, nem ily néplap szerkesztése volt az, mit én felvállalni nem mertem. Nem számítottam én ilyen formán: hetenkint egy kis iv, nagy czímmel s széles szélekkel, minél ritkább s öregebb betűkkel nyomva, egy kis tárgy parány-homeopathiai adagban, feleresztve pimasz beszédek allopathai özönében, vidéki levél akár honnan jő, akár mi van benne, csak az ívet kitöltse stb. Én a népnek valóságos politikai és szépirodalmi lapot készültem kezébe adni, saját erőteljes nyelvén, de nem pimaszkodva; politikait, mely szerint a hon jelen állását, a hol szükséges, múltjából is világosítva, felfoghassa, külországokhozi viszonyát megismerhesse, s dolgainak kifejlését, idő szerint folytonosan kísérhesse, szépirodalmit, mely a népköltészet művészi orgánuma legyen, mely által a nép romlatlan kedélyére művészi hatás gyakoroltassék. Egy lapnak, tagadhatlan, hogy kevés hetenkint egy ívnyi terjedelem s legkevesebb két ív lenne szükséges, de gazdaságosb nyomatás mellett, egy íven is lehetne adni két annyit, mint a NÉP BARÁT- jában jelenleg adatni szokott…
…Azt is megírtam Vas Gerebennek, hogy ne féltse a népet elrémüléstől, balmagyarázatoktól, s isten tudja mitől, azért, ha vele események igaz hírét, az ország állapotát közli. Mindig az volt baja népünknek, hogy titkolóztunk előtte, nem fedeztük fel a dolgok valódi állását, s ez által nem engedtük kifejleni a közérzést. A népnél közvélemény nincs, nem is lesz soha, míg az ország politikai életét csak néhány tudákos ember, az úgynevezett intelligcntia, kisérheti figyelemmel…” (Arany János levele Petőfi Sándornak, 1848)

„A legpecsovicsabb lap széles e hazában a NÉP BARÁTJA, értve benne kedves collegád royalistico-ministerialis czikkeit. Ezt én mingyárt eleinte vagy is előre sejtettem; sőt neked is megmondtam, hogy Vas G. ha nem gazember is, de éretlen legény. De én ő kelme becsületében sem bízom határtalanúl, azért hatalmazz föl engem világosan legközelebbi leveledben, hogy megszámoltassam őt a lap jövedelméről, ha jónak látod. Én jónak látom…
Mi jól vagyunk, egészséghiány és pénzbőség nem háborgat. De a haza czndarúl van; vagy jön egy mindent fölforgató, de mindent megmentő forradalom, vagy elveszünk, de oly gyalázatosan, mint még nemzet nem veszett el. Én hiszem, liogy egy roppant forradalom előestéjén vagyunk, s tudod, nekem nincsenek vak sejtelmeim. Akkor aztán első dolgunk egy óriási akasztófát állítani s rá kilencz embert!” (Petőfi Sándor levele Arany Jánosnak, 1848)

„Öcsém Sándor! Mielőtt Jellasics elfoglalná Pest városát és tégedet bokros érdemeidért premier miniszterének tenne, kívántam ezen soraimat hozzád lengedeztetni, a végre, hogy megtudhasd, miszerint én s az enyéim még élünk, még sem a vadrácznak, sem pediglen a környéken lázadó románajkú tisztelt polgártársainknak és hőkeblű testvéreinknek körme közé nem estünk…
Holnap hajnalban szüretem fog instauráltatni: szívesen látlak. Az ördög és minden szentei vigyenek el, ha holnap szüretre hozzám nem jösz…
Szüret után: Öcsém a szüret elmúlt. Hál’ istennek, nem mondok egyebet. Akár van bor, akár nincs, hál’ istennek, mert a szüret elmúlt. Én ki-szen-vedtem!!! Egyébiránt pajtás, olyan húsz akó borom lett, mint a pinty. Gyer igyuk meg ketten: én is tizet, te is tizet. Vagy inkább ne igyuk: ha eljő az ellenség lekenyerezem vele. Hogy lehet valakit borral lekenyerezni’? (Arany János levele Petőfi Sándorhoz, 1848)

az Aranykor Egykori Lovagja