Bölöni Domokos: A fejbe vertek visszalépnek
Nem etnikai konfliktus volt a kolozsvári összetűzés. A rendőrség tisztázta, hogy a támadók fegyvernek látszó tárgya csak pisztoly alakú gázspray. A konfliktus elsimult, a felek kibékültek, a fejbe vert Hargita megyei fiatalember visszavonta feljelentését. Persze a támadó nem ússza meg büntetlenül az esetet, garázdaság vagy közbotrány okozása miatt bírságot rónak rá. (Év végéig eldöntik, melyiket.) A rendőrség szerint a konfliktus abból pattant ki, hogy a magyar fiatalok hangosan nevettek az utcán, és a két román fiatal úgy vélte, velük csúfolódnak.
Hoppá, ez valahonnan ismerős. Katonakoromban a tehén fara mellől káplárrá avanzsált trógerek kedvenc szórakozása volt, hogy az elgyötört újoncoknak valami hülye faviccet adtak elő, amelyen aztán (nemhogy a poént, de a nyelvet is alig értő) székely kisbakák kötelező módon nevettek.Vagy inkább nem. Akit a gazember kiszúrt magának, vethette a keresztet. „Hadd halljam, hogyan hahotáztál, rekán?!”…A kényszerű „kacagást” ma is hallom.
„Velem nevetsz, vagy rajtam röhögsz, te bozgor?!”
Szónoki kérdés, az eljárást az egész regiment ösmerte. A „soldat parşiv şi fără drept” – az aljas, jognélküli baka „külön kiképzésre” szorul, mert lám, kikacagta feljebbvalóját. A hadsereg cinizmusára jellemző, hogy amíg a káplár a szerencsétlent rekcumozta, az egész szakasz pihenj állásból szemlélhette a mutatványt. A lojális többség szinte tapsolt, az opportunista kisebbség szemlesütve vigyorgott a produkció láttán.
Amikor teljesen kikészülve kinyúlt a baka, kapott egy alumínium csupornyi vizet a képébe, aztán „Vigyázz!”, majd elcsukló hangon kellett „harsognia”: „Köszönöm a kiképzést!”
„Haragszol-e, rekány?”
„Káplár elvtársnak jelentem: nem haragszok! Szolgálom a Köztársaságot!”
A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években javában dívott ez a hadseregben. Ha a szünetben négy-öt magyar összehajolt, azonnal rájuk szóltak: „Mit káromoltok bennünket! Beszéljetek románul!”
Ezt a „mentalitást”, úgy tűnik, derekasan megörökölték a ’89 utáni többségi nemzedékek.
Akkor ott nem fejbe vertek, hanem szíven ütöttek.
A seb még elevenen sajog.
Mennyi új a Nap alatt.
Pusztai Péter rajza