A Bäckström-sorozat második kötete

Persson nagy mesélő. Prózája üdítően evokatív, üresjárat nincs is benne. Az epikai egészt a szeretnivalóan nagyevő és nagyívó felügyelő tartja össze. Idősíkváltás nincs, csak izgalmas narráció. Megölnek egy idős embert, aki úgy él, mint egy alkesz, aztán kiderül, hogy milliói vannak, később meghal az az újságkihordó fiú, aki a gyilkosságot felfedezte. A detektív visszakuncserbálja szolgálati fegyverét, s már is tűzharc kellős közepén tartunk. Skandináv homályosságnak nyoma sincs, a közvéleményt még mindig az Olaf Palme gyilkosság foglalkoztatja, noha bűncselekmények sorozatával van a stockholmi rendőrség elhalmozva, amely kicsit hasonlít a magyarországira. Kusza szálak vezetnek nyomra bennünket, azaz a felügyelőt, a megölt idegen férfi naptára, benne kusza feljegyzések és jelek, a hozzájuk tartozó pénznemekkel. Ez a kiinduló pontja a felügyelőnek, aki megorrontja az összefüggést a látszólag teljesen különböző gyilkosságok közt. A szerző prózája elsodró, igazi antihőst teremtett regényében, akiért van miért szurkolnunk. Sose hagy elől a noteszod, és vigyázz mit irkálsz beléje.Az év leglebilincselőbb detektívsztorija.

A Linda-gyilkosságban megismert Bäckström felügyelőt újabb rejtélyes emberölés foglalkoztatja, melyet a stockholmi repülőtér közelében követtek el. Mindemellett Bäckström életét az orvosa is igencsak megnehezíti, aki szigorúan figyelmeztette, hogy ha nem hagy fel egészségtelen életmódjával, annak nagyon hamar igen rossz vége lesz. Miközben folyik a nyomozás az első ügyben, különös gyilkossági esetet bíznak Bäckströmre, aki kezdettől fogva gyanúsnak találja a körülményeket. A vizsgálatok előrehaladtával gyanúja megalapozottnak bizonyul, és kiderül, hogy a két gyilkosság között egyértelmű összefüggés van. A felügyelő komoly kockázatot vállalva váratlan irányba tereli az ügy felderítését célzó nyomozást.

Evert Bäckström a szerző szeretetteljes leírása szerint alacsony, kövér és közönséges, lusta, piás és falánk. Persson regényében minden másképpen van, mint ahogy az olvasók megszokhatták. A skandináv krimik sztárja által teremtett Bäckström személyében a műfaj vérbeli antihősét ismerhetjük meg: öntelt, hiú, mégis elhanyagolt fickó, akit komolyabb érzelmek csakis az aranyhalához és a whiskysüveghez fűznek.

Leif G. W. Persson alaposan ismeri sikerregényei tárgyát, a svéd bűnözést és bűnüldözést, merthogy jó néhány évig a svéd rendőrség kriminológus szakértője volt. Írásai betekintést kínálnak a svéd bűnüldözés titkos zugaiba, ahol – mint a legtöbb hétköznapi munkahelyen – mindennapos a korrupció, a fegyelmezetlenség és sok egyéb emberi gyarlóság.
Bäckström főfelügyelő személyében igazi antihőst bocsátott útjára a szerző. A krimisorozat előbb Svédországban, majd szerte a világon óriási sikert aratott: több millió példány kelt el belőle. A sok szuperhős után kimondottan üdítő egy ilyen ellenszenves, ám igen szórakoztató fickóról olvasni, mint Bäckström.

A Bäckström-trilógia első kötete, A Linda-gyilkosság 2014-ben elnyerte az év legjobb skandináv krimijének járó Petrona-díjat.

Cartaphilus Könyvkiadó, 2016.
Carta Light sorozat
www.alexandra.hu
részlet

„Május 15-én, csütörtökön reggel negyed tízkor a nap már magasan járt a felhőtlenül kék égbolton. Annak ellenére, hogy még csak május közepén jártunk, a hőmérő már huszonhat fokot mutatott árnyékban, amikor a verejtékében fürdő Bäckström a Karlberg-csatornán átívelő hídon caplatott. Mivel igen előrelátó ember volt, az aznapi strapának megfelelő öltözéket viselt: hawaii mintás inget, rövidnadrágot és szandált zokni nélkül.
A fenyegető folyadékveszteség leküzdésére még egy üveg jéghideg ásványvizet is zsebre vágott indulás előtt.
Mindhiába. Annak ellenére, hogy egész felnőtt életében most először töltött egy teljes napot szabad akaratából józanul – egészen pontosan huszonöt és fél órája egy csepp alkohol sem szivárgott le a torkán -, még sosem érezte magát ennyire ramatyul.
Kinyírom azt az átkozott kuruzslót, gondolta. Még hogy másnapos! Már két napja egy csepp alkoholt sem fogyasztott, mégis pont oly üdének és frissnek érzi magát, mint egy villanyvezetéknek ütközött sas.
Ekkor megcsörrent a mobilja. A solnai ügyeletes tiszt kereste.

előzmények

Svédországban ​​szokatlanul perzselő a nyár. Május óta tart a kánikula, egy csepp eső sem esik, szellő sem rezdül. Aki csak teheti, a nyaralójában hűsöl. A forró napok egyikén brutális gyilkosság kavarja fel Växjö kisvárosának hétköznapjait. Az áldozat egy fiatal lány, aki ráadásul a helyi rendőrfőiskola hallgatója. Senki nem látott semmit, senki nem tud semmit, a fél város nyaral. A melegben mintha a szabadságukra várakozó rendőrök még a szokásosnál is tehetetlenebbnek tűnnének. Ezért a stockholmi Bűnüldözési Intézet nagyfőnöke a fővárosból rendel a helyszínre egy csoportot. A nyomozás vezetését pedig Bäckström főfelügyelőre bízza. Bäckström öreg róka, jártas a rendőrség belügyeiben, a bürokráciában, ügyesen manipulálja a munkatársait, szereti a hasát, és persze az italt sem veti meg. Hogy a växjői és a stockholmi rendőrök kezdettől fogva párhuzamosan nyomoznak, hogy egyik zsákutcából a másikba jutnak, hogy a sajtó egyre türelmetlenebb, míg a nyomozás egy helyben topog, az mintha senkit nem érdekelne. A dolgok majd megoldódnak valahogy…
Az igazság végül mégis kiderül. De vajon Bäckström és társai csakugyan igazságot szolgáltattak?

Összeállította: Kerekes Tamás

1. Gergely Tamás:
   2017. március 1. 07:30

   Ez a Leif G.W. Persson mindent tud. A svéd állami televízió legalábbis minden nehezebb ügyet vele magyaráztat meg