Két vers – egy témára (Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József)
Albert-Lőrinc Márton: (Képrögzítés)
Tanártársaimhoz
Maradnék még!
Minden, ami mozgott valaha,
mozogna még.
Minden, ami szépséget és
rútat árasztott, maradna még.
Minden, ami érzékelt bút
s örömöket, maradna még.
Minden, amit értékeltek,
utáltak és megvetettek,
maradna még.
Maradna még az ember.
Maradna egész.
És várakozik, örök vágya,
hogy megköszönjék
havak hidegén nyugvó
hologramjának
eltűnését.
Hadnagy József: Búcsú
„Maradna még az ember.
Maradna egész.” Albert-Lőrincz Márton: (Képrögzítés)
Kedves munkatársak, úgy megyek,
mint ahogy jöttem, nem csinálok
nagy ügyet belőle, nem szabad −
asztal alá innám a céget.
Viszek mindent, ami elrejthető
az ing alatt. A vésők, fúrók, reszelők,
smirglik, melyekkel faragtátok,
csiszoltátok jellemem, maradnak:
az utánam jövőknek
is szükségük lehet rájuk.
S az a részem is, amely nélkül
talán nem leszek egész…

Pusztai Péter rajza