Malacka áfonyás fagylaltot szolgált fel, Vadmalac eljátszadozott a szóval:
„Á-fonya” – motyogta például. Ízlelgette a szót, illetve annak alkotó részeit. Hogy az „á”-nál mennyire ki kell tátania az „áll-kapcsát”, míg a „fonya” milyen simán leszalad.
„Mert B-fonya nincs” – tréfálkozott Malacka, azzal ki is buggyant belőle a nevetés.
Ám Vadmalac elszomorodott említett hangsor alakjától. Maga sem tudta, miért, hogy az a „fonnyadást” asszociálta, vagy mert az „ny” önmagában hordozza az „elmúlás” hangulatát.
Észrevette a hangulati változást Malacka, hát megbiztatta a párját:
„Hadd el, jó az áfonya a szemnek.”

Forrás: Lenolaj.hu