1990-ben dobta piacra az Európa kiadó, (akkori) 75 forintos áron, most 1 (egy) lejért hoztam haza – könyvtárból kiselejtezve (az állományból „törölve”), próba-szerencse elkótyavetyélve. Azt se tudom, hogy ezt a Jávorszky Béla megálmodta (s válogatta, előszavazta) legelső ilyen gyűjteményt követte-e újabb, jutottak-e magyar megmutatkozáshoz a finnországi svéd poéták, de úgy gyanítom, hogy a válasz egyszerű nem-mel fogalmazható meg. Pedig a többségi lakossággal mindenben egyenrangú és -jogú lakosai Finnországnak.
Jávorszky szerint: „A finnországi svéd irodalom erőssége mindvégig a líra volt és marad.” Az is érdekes, hogy miközben az ottani svédek lélekszáma enyhén növekszik, országos arányuk mégis csökkenőben – visszaszoritja a finn szaporulat; és fékezi a kivándorlás, a beolvadás. A kép, a közérzet, a benyomás, az üzenet lehangolóan korszerű egyben:

Valaki mindig ott áll a buszra várva
az ég legtöbbször szürke
az emberek országút-szinűek
a nőkön puplinkabát
a férfiak fenekén lóg a nadrág

a világ változik – Finnország soha.
(Per-Hakon Pawals: Valaki mindig ott áll a buszra várva – ford. Tornai József)

Varjak
a fákon.
Életed kiált
berozsdált hangon,
gúnyosan.
(Bo Carpelan: Varjak a fákon… – ford. Jávorszky Béla)

Mondd: igaz-e
hogy ebben az országban mindenkit megvakítanak
aki nem vakon született?

Ó istenem lehetséges hogy szomszédaim
ádáz prokusztészek titokban –

Fontos hogy az ember
apró sebeit is eltakarja,
s gondoljon a ragadozó piranyákra.
Így kell tekintenem eztán még
a vérrokonaimra is –
(Bodil Lindfors: Mondd: igaz-e… – ford. Nagy Gáspár)

Az asszony lehajolt, fölvette kicsijét,
haja lehullt arcára,
belsejében egy kis öregasszony görnyedt le
tiszta szemmel és száraz,
remegő fejjel
a kötése fölé,
benne
egy kislány hajolt gyöngéd ujjal
a babájáért

három nővér,
kik sose láthatják egymást.
(Solveig von Schoultz: Három nővér – ford. Tornai József)

És ez csak mind szemelgető csipegetés – amit e sorok papírra vetése után is szorgalmasan folytatok – a 300 lapos kötetből, amelyben 17 költő fért el, s a fordítók között ott találni még Csoóri Sándort, Fodor Andrást, Kányádi Sándort is! (CsG)