Benyovszky Móric (1741–86) a Nyitra megyei Verbón született. A magyarok mellett a szlovákok – sőt a lengyelek – is magukénak tekintik, a budapesti és a pozsonyi televízió évtizedekkel ezelőtt közös filmsorozatot forgatott róla, Vivát Benyovszky! címmel (szerepét szlovák színművész alakította).
Apja halálát követően Benyovszky Móric örökösödési vitába keveredett, s miután Mária Terézia megfosztotta birtokaitól, Lengyelországban telepedett le. Mint ottani birtokos, hősiesen védte új hazája földjét az oroszokkal vívott háborúban. Huszonnyolc évesen, 1769-ben súlyosan megsebesült, fogságba esett. Kamcsatkára száműzték, ahol műveltségével, emberismeretével a helyi kormányzó bizalmába férkőzött. Közben elkészítette Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását.
A fegyenctelepre száműzött cári tisztekkel 1771-ben felkelést szervezett és kiáltványt fogalmazott, ami a későbbi orosz forradalmi mozgalmak manifesztumainak mintájául szolgált. Benyovszky később elhagyta Kamcsatkát, eljutott az Aleuti-szigetekre, majd a Kurilli-szigetek érintésével kikötött Formozán (a mai Tajvanon).

Az angol James Cookot hét évvel előzte meg észak-csendes-óceáni utazásával. Benyovszky látta, hogy az egymással folyamatosan harcban álló ősnépek szemében tekintélyt, felettük hatalmat lehet szerezni. Francia kikötőből indult el, és az Afrikától keletre levő hatalmas szigeten kötött ki. A malgasiak szigetén a francia uralkodó tiszteletére 1774-ben megalapította Louisbourg városát.
Attól kezdve, ha visszatért is Európába, a szigetre vágyott. Elfogadta a törzsfejedelmek ajánlatát, a kormányzóságot, és a madagaszkári népet választva, kilépett a francia király szolgálatából. Elképzelése az volt, hogy Madagaszkárból modern államot szervez. Számítva a francia bosszúra, hadsereget toborzott a bennszülöttekből, de nem bírtak a francia túlerővel. Benyovszky a malgasiakért halt meg – magyarként.
Erre a ma tizenötmilliós népességű szigetre utazott 2003-ban, a Magyar–Madagaszkári Baráti Társaság első nagy vállalkozásaként elindult expedíciója. Tagjai magukkal vitték a budapesti, Benyovszky utcai kertben álló szobor másolatát: madagaszkári avatásán a helyiekkel együtt táncoltak és énekeltek. Az írástudó malgasiak füzeteikbe másolták a háromnyelvű emléktábla francia, malgasi és magyar szavait.
Benyovszky Móricról egyébként legalább öt utcát neveztek el a sziget településein. A fővárosban, Antananarivóban ezt az utcát domborműves emléktábla is ékesíti. A kétféle helyesírással rávésett Benyovszky név a világjáró férfiú lengyel és magyar megbecsülésére emlékezteti az arra járókat. A helybéliek legtöbbjének sejtelme sincs arról, kit tisztelhetnek az emlékmű által megörökített európaiban. Feltehető, hogy a királlyá választott fehér ember Madagaszkár tucatnyi törzse közül csak néhánnyal ismertette el uralkodói mivoltát, hatalmának kiterjesztését a szigeten az – általa kijátszott – franciák ólomgolyója akadályozta meg…

Az emléktábla avatása

/Köszönöm G. Németh Györgynek, a Benyovszky Móric Társaság vezetőjének és Vágó István barátomnak a segítséget – a szerző./

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban