Antikvár: Költők szigete?

„Jó reggelt, Európa. Utak és találkozások” – ha ma jelenne meg, ezzel a címmel könyv, rá se néznék. De így, hogy 1978-ban látott napvilágot (Gondolat kiadó) Sediánszki János rádiós újságíró útinaplójaként, s ráadásul 1 lejre kóstálták az antikvárium „elfekvő” részlegén, mohón hónom alá vettem. Legelőször A pokol tornácán című fejezetnél nyílott ki, amely a szerző 1971-es izlandi úti benyomásait meséli el. Sedánszkinak sikerül szóba állnia Jónas Jónasson íróval is, aki a következő meglepő kijelentést teszi: az izlandiakat „a telente uralkodó majdnem egész napos sötétség bizonyos mértékben tétlenségre kényszerítette, a hó- és jégtakaró, a hideg miatt otthonához volt szegezve, s állatainak ellátása mellett elég ideje maradt a képzelet játékaira, történetek megtanulására, a szájhagyományok továbbadására, majd az írásbeliség után lejegyzésére, versfaragásra… Hajdanában az ország akkori 50-60 ezer főnyi lakosából a legtöbb költő, író, de legalább könyvkészítő volt. Manapság is azt tartják: majd minden izlandi nem hivatásos író. Napjainkban bármilyen foglalkozással együtt jár a költői tevékenység… Ezek után nem meglepő, hogy a lakosság lélekszámához viszonyítva nálunk jelenik meg a legtöbb könyv a világon…” Sedánszki rádióriportjait dúsította útirajzokká Európa majd minden tájáról: értékek, tanulságok, érdekességek tárháza a könyv. Illik melléje némi kóstoló az izlandi lírából is. (CsG)

Einar Már Gudmunsson: Izlandi évszakok

 

Tél

A világon minden, de minden mulandó,
kivéve a magas légnyomást Grönland felett
és ezt az átkozott kátrányos latyakot
a városi kocsikon.

Téli álmát alussza a fű

 

Tavasz

Zuhog.
Alacsony légnyomás.
Folytatódik, károg az előrejelzés.
Eső veri a hunyorgó ablakot.
A föld hasa szinte mocorog,

mintha bélférge lenne.

 

Nyár

Por száll a dombok felett.
Gyönge keleti szél.
Nehéz földtolók brummognak­dohognak
kinn a melegben.

Fölöttük szivárvány felhők.

 

Ősz

… s a sok levél, lám, ismét elpirul,
bár a kommunizmus rég dugába dőlt,
s a szexuális gátlástalanság
lassan nem ismer határt.

Fordította: Mervel Ferenc / Forrás: Magyar Napló, 2000/4

2017. március 7.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights