(2013. március 1.)

Elárvult csendek maradtak utánad
szamárfülek egy szétolvasott könyvben
a lélek vég nélküli rázkódása
legörbült vállak bent rekedt szavak
kiürült kávéscsészék és mosatlan
borospoharak
bűntől leszegett tekintet
egy kósza füttyszó az éjben
sorsunk egyetlen szimfóniája
asszony gyermek és jómagam
szétgurult bábuk léted sakktábláján
a szenvedély kikotort parazsa
hamuval telt edény
hamvaddal telt magányom

(2017. március 1.)

1. Nászta Katalin:
   2017. március 9. 08:23

   „megszólítanak, mert ők én vagyok már…” Ilyenek a soraid. Be kell tölteni a hivatásunkat, és szándokos a végén a vessző

2. Dombi Enikő:
   2017. március 9. 21:43

   Fájdalmasan szép.