A régi nyarakat, jobban mondva azt a két-három hetet, amit szabadság néven kaptunk, kivétel nélkül a Fekete tenger partján töltöttük. Eleinte Mamaián és Eforián, a hetvenes-nyolcvanas években pedig a 2 Mai (románul Dojmáj, magyarul Májuskettő) nevű faluhoz közeli tengerparton sátoroztunk.

Az éjszakai gyorsvonattal érkeztünk Mangaliára. A népszerű üdülőhelyek, Olimp, Neptun – itt volt a Ceausescuék villája – és Jupiter mind Mangaliától északra fekszenek. Mi a délre tartó autóbuszra szálltunk, amely széles ívben megkerülte a hadikikötőt. Félútnál, Limanuban ellenőrzés volt. A kiskatona – géppisztollyal a vállán – átpréselte magát az ülések között, és igazoltatta a gyanúsnak tűnő elemeket. Ha mindent rendben talált, akkor zötyöghettünk tovább 2 Mai felé.

A kis halászfalu a Fekete tenger partján, a vonalzóval meghúzott román-bolgár határ közelében fekszik. A helység névadója a monda szerint I. Károly román király, aki az orosz-ottomán török háborúban a jó lóra tett, ezért jutalmul megkapta Dobrudzsát. 1878-ban Károly király meglátogatta az újdonsült tartományát. Kíséretével május másodikán haladt át az akkor még névtelen településen, melyet a királyi látogatás tiszteletére az aznapi dátumra kereszteltek.
A románok, tatárok és lipovánok lakta faluba a huszadik század vívmányaiból egy Alimentara – a Közért szegény rokona-, a turisták számára 1976-ban nyílt Dobrogeanu nevet viselő étterem valamint két utcai telefonfülke jutott. Amikor az egyik elromlott, akkor az előtte kígyózó sor átköltözött a másik elé.
A falu végén meredek, rögös-poros út vezetett a homokkal borított tengerpartra. Amerre a szem ellátott meztelen férfiak, nők és gyerekek fürödtek a tengerben, napoztak és labdáztak a parton felhúzott sátrak között.
A dojmáji nudizmus és a holdfényben úszás hagyományának alapjait Nina Cassian, az idealista kommunista költő – egyesek szerint a legszebb csúnya nő – fektette le. Nyaranta ide vonultak el Bukarestből a párt befolyásos tagjai, a fővárosi értelmiségi elit, szocialista bohémek, felkapott színészek és a baráti köreik. Ők nem sátoroztak, hanem a faluban vettek ki egyszerű berendezésű, alacsony mennyezetű szobát, és Earl Grey teát kortyolgatva elmélkedtek a világ, de főleg a saját sorsukról.

A meztelenkedés a rendszer elleni tiltakozásnak egyik formája volt azok részéről, akik nyakig benne voltak a felépítésében, de menet közben meggondolták magukat. Abból a szocialista irrealizmusból menekültek amelyre egykor az áldásukat adták. A textil-, politika- és marxizmusmentes öbölparton – ha az őrtoronyban a szemét karikásra kukkerezett kiskatonát nem számítjuk – elenyésző volt az egy főre eső besúgók és szekusok száma.
Az első évek vadsátorozása után mi is kipróbáltuk a háznál lakást. Lényegesen kényelmesebb volt, mint a sátor. Amire az éjszakai kártyacsata fáradalmait kipihentük, addigra a feleségek elkészítették a reggelit. Utána testületileg levonultunk a partra. Délben a lányok felmentek ebédet főzni, mi pedig úgy időzítettünk, hogy a terített asztalhoz érkezzünk.
A lázadás a harmadik napon, vacsora közben tört ki.
– Megértettük – mondta Béla. – Holnap mi főzünk. És nem egy, hanem két fogást. Déli kettőre várjuk a hölgyeket.
Éjfél táján, két osztás közben, csak úgy, mellékesen megkérdeztem Bélától. – Ezt az izé, ebédfőzést komolyan gondoltad?
– Dehogy főzünk! A Dobrogeanuból rendelünk ebédet. Gyuri és Laci segít elhozni, te megteríted az asztalt, és úgy vársz minket.
A zseniális terv tudatában kora hajnalig vertük a blattot. Másnap a lányokat a parton találtuk. Büszkeségünk nem engedte, hogy az elmaradt reggeliért reklamáljunk. Fél kettő elmúlt, amikor komótosan felkászálódtunk. A lázadók kajánul összenéztek. Mikor lesz ebből ebéd? Futásnak az első sarok után eredtünk.
A lányok öt perccel kettő előtt érkeztek. Öt perc alatt sok minden történhetett volna, de nem történt. Fél háromig részletes leírást kaptam a férfiak, beleértve jómagam összes rossz tulajdonságáról. Béla felesége egy kardvirág szirmát rágcsálta, amikor végre megjelent az ebédkommandó.
– Ember tervez, szeretett Pártunk végez – szabadkozott Béla. – Kedden tilos húst felszolgálni. Szerencsénkre a főnök ereiben fanarióta vér csörgedezik. Ahogy emeltük a tétet, úgy lágyult a szíve.
A kopott zománcú lábosban gőzölgő húsgombócos csorbától felengedett a hangulat. Hát még, amikor az alufóliába bugyolált csomagból előkerültek a flekkenek.
– Ha láttátok volna a szálkákkal bajlódó bukarestiek savanyú képét, amikor megszimatolták a konyhából kiszivárgó, mennyei illatot. – Béla teli szájjal röhögött. – Pedig a pincérek az összes ventillátort bekapcsolták.
A jégbe hűtött Radeberger sör elmosta a maradék ellenállást. A rend helyrebillenését zárt ajtós sziesztával pecsételtük meg.
Mit meg nem tesz az ember a családi béke kedvéért!

Forrás: hobbiszakács.blog.hu