Demény Péter: Alapvető hiba szent könyveket összevetni
Interjú Gyöngyösi Csilla Nelli iszlámkutatóval
a jódeménység foka: Fel tudnád sorolni az iszlámra vonatkozó közhelyszótár néhány szócikkét?
Gyöngyösi Csilla Nelli: – Minden muszlim terrorista; a kendős nők el vannak nyomva; az iszlám a középkorban van, avagy esetleg a reformáció korában; jönnek és bevezetik a sarí’át; félnek bemenni egy arab negyedbe.
a jódeménység foka: Éppen ez lett volna a következő kérdésem. Szokták mondani, hogy az arab negyedbe félnek bemenni, a kínaiba nem. Mi lehet az oka ennek a percepciónak?
– Nem tudom, én éltem arab országban, és Európában több szexuális természetű zaklatás ért, mint ott. Másrészt: személyes élményekkel nem lehet vitatkozni, általánosítani pedig kockázatos.
a jódeménység foka: Többen állítják, hogy a Korán agresszívebb, könyörtelenebb, mint a Biblia. Mit válaszolnál erre?
– Először is: ki állítja, és miért. Másodszor, ez nagyon sokban függ attól, hogy az illetőnek, aki állítja, van-e teológiai-exegetikai képzettsége (nem minden keresztény kereszténység-szakértő). Nagyon sok múlik az értelmezésen. Ha az Ószövetséget szó szerint értelmezzük, pl. Saul és Sámuel történetét, ott gyakorlatilag népirtás történt Isten parancsára; ugyanez a helyzet az Ígéret Földjének elfoglalásával, vagy épp azzal a történettel, amikor Mózes megtizedeli a zsidó férfiakat. Vagy ha azt a jézusi parancsot vesszük, hogy ha megbotránkoztat téged a jobb kezed, jobb neked, ha levágod, vagy kivájod a szemed. Ezeket az idézeteket sem lehet a szöveg kontextusától, a történeti kontextustól és a Biblia üzenetétől elvonatkoztatva értelmezni. Ugyanígy a Koránt sem lehet sem a történeti kontextustól (amit a judaizmussal és a kereszténységgel ellentétben igen jól ismerünk) és a Korán exegetikai hagyományaitól függetlenül értelmezni, arról nem is beszélve, hogy a fordítások nem szentek, a Korán csak arabul Korán, így aki azt állítja, hogy olvasta a Korán fordítását, az tulajdonképp nem a Koránt olvasta, hanem csak egy értelmezését.
Az viszont kétségtelen tény, hogy vannak a Koránban harcias részek (ahogy az Ószövetségben is). Ez az iszlám kialakulásának a történelmi kontextusából adódik: míg a kereszténység egy, a társadalomból kivonuló kis csoport volt Jézus idejében és még sokáig, és még a páli levelek megírásának idején is aktívan várják a világvégét, tehát kevés figyelmet fordítanak a társadalmi tanításokra, addig az iszlámban kísérlet történt egy ideális állam létrehozására Medinában (több-kevesebb sikerrel). A Próféta korabeli iszlámnak, szemben a jézusi kereszténységgel, van társadalomépítő szerepe, és nagyon sok ája vonatkozik a társadalmi együttélés szabályaira (főleg a medinai korszakból). Egy új vallási közösség létrejötte mindig konfliktusokkal jár, és Mohamed társadalmi reform-törekvései (a törzsi viszonyok megváltoztatása, a nők beemelése az öröklésbe, a vallási kisebbségek egyenjogúsítása az ummán belül) nem arattak osztatlan sikert még a követői között sem. Emellett többször vesz részt fegyveres konfliktusban, bár a történet egyik iróniája éppen az, hogy az egyik békés megoldása volt az, egy tíz évre szóló fegyverszüneti megállapodás, amibe szinte belebukott.
Másrészt: alapvető formai és módszertani hiba szent könyveket összevetni, mert nyilván az lesz a győztes, amelyhez az illetőt érzelmi szálak fűzik. Nem lehet kilóra lemérni, hogy ebben ennyi, a másikban annyi, mert akkor mit csinálunk a kifejezetten harcias, de ugyanakkor szent vallási hagyományokkal, pl. a Rámajánával?
Emellett az európai gondolkodást mélyen meghatározza az, hogy Jézust tekintjük a próféta prototípusának, és a jézusi hagyománnyal összevetve Mohamed valóban nagyon eltérő utat jár be, amiből egy átlag-európainak nem az a következtetése, hogy nem lehet őket összevetni, hanem az, hogy Jézus csinálta „jól”, és Mohamed „rosszul”. Emellett pedig az esetek igen jelentős részében az ilyen összevetőknek valójában fogalma sincs Mohamed életútjáról, és hogy miért is volt annyira forradalmi, amit ő hirdetett, hogy abból egy világvallás nőtt ki.
ája — a Korán verse
medinai korszak — Mohamed életének második korszaka
umma — a muszlimok közössége
Pusztai Péter rajza
2017. március 12. 07:53
(Nem kisesszé, csak rögtönzés) Nem úgy van megalkotva az ember, hogy ne lásson, ne halljon, ne értékeljen. Ha értékel, összehasonlít. Összevet egymással összemérhető dolgokat, könyveket, írásokat, eszméket, érveket, még az eget is a földdel. Az egyik azt mondja: a föld maga az égi paradicsom. Másik így vélekedik: az égből jön az ítélet, a veszély. Ki-ki a maga mintájára, ahogyan gondolkodik, ahonnan szemléli a világot. Nincs egység, mert az egység is viszonylagos. Bergson azt írja A nevetés-ben, hogy a „szellemi erőkifejtés” nehézségei az egység természetére vonatkozó félreértésből származnak, mivel „ez az erőkifejtés ’koncentrálja’ az elmét és egyetlen ’képzetre’ irányítja” (idézet a Révai kiadásból, é.n., Dienes Valéria fordításában, 317. oldal). Vagyis beszűkíti. Ez a félreértés egyik forrása: a képtelenség arra, hogy megértsünk valamit.A szándék is lehet ilyen, ez veszélyesebb.
Az összehasonlítás, elvonatkoztatás képességét már 2 és fél hónapos korban észlelték a kutatók, de 6-9 hónapos korban eljutnak a fejlettségnek arra a fokára, amikor már összetettebb hasonlóságok és különbségek észlelésére is képeseket. Ezek kognitív műveletek, fejlődő emberi képességek. Megrekedhetnek, hiszen felnőtt korra a korlátozottság-nyitottság különböző fokaira érünk el, mert nem egyformán szocializálódunk, azonos vagy hasonló kulturális térben.
Arra a következtetésre jutottam, hogy a vallások is összemérhetők, összevethetők. Ha ez nem így lenne, nem volnának hitújítások, reformációk, kilépések és átlépések. A választás szabadsága itt az ideológiai azonosulás. A választás lehet kényszer eredménye is. Mindkettőre van példa bőven. Ma mindkettő megvan és hat. Amikor elmém „erőt fejt ki”, akkor lényegében mérlegelek és tovább próbálok okoskodni. Az okoskodás nem feltétlen pejoratív. Mindenkitől (és mindenből) lehet tanulni valamit. A történelem kivétel. A történelemből nem tanult az ember. Úgy tűnik, hogy az öldöklés genetikailag van kódolva. Csak az a baj, hogy az ember nemcsak létfenntartó mészárlást folytat, képes megölni magát is, a semmiért. Ráront a „saját képmására” – önmagára és a hasonlókra –, ha nem hiszi el, hogy a bűn nem eredendő. Meglehet, hogy az ideológiai foglalatokban valami másra koncentrált az „erőkifejtő elme”, korszak kontextusban. De vannak megbocsájthatatlan cselekedetek, amelyekre biztatni, ráhangolni, ösztönözni, indoktrinálni még a leghatásosabb bölcseknek sincs joguk, emberi lényiségükből fakadóan.