(szeszélyes napló/16)

„…Én Pesthez igen közel, mondhatni, külvárosában lakom, de ennek részemre kevés előnye van, legfölebb a drágaságot érzem. Hiába! Pest is csak a távollevőre bír oly vonzó erővel, én esztendőben is alig megyek belé egyszer, vagy kétszer, akkor is csak ha a nyomorúság hajt. Az ottan levő irodalmi egyénekkel is oly kevés kapcsolatban állok, hogy e részben rám ngyan nem sokat számíthatsz. Legfölebb a szépirodalmi szegénylegények némelyikével vagyok — azzal sem folytonos — viszonyban; a coulissák megett történőkbe pedig épen nem vagyok beavatva…
Az egész szépirodalom nem ér egy hajító fát.
Ezért ne csodálkozzál rajta, ha azt mondom, hogy engem a tétlenség szinte petrificált. Nem az vagyok többé, a ki voltam, nem tudok lelkesülni semmiért, nincsenek eszméim a jövőre, terveim, reményeim nem vonzanak többé. Testileg is szenvedek, fejem már régóta zúg. Izgalmas élet segítne rajtam, arra hiányzanak eszközeim. Keveset és ritkán dolgozom, azt sem teljes lelkemből.” (Arany János nagykőrösi leveléből Szilágyi Istvánnak, 1854)

*

„Ha te azt gondolod, hogy én mindazon nagyszerű dolgokat megcsináltam, melyeket valamelyik lap hirdet, igen csalatkozol. Belefáradtam mindenbe. Csak bajomat öregbíti, ha dolgozni akarok. Ha eddig sem voltam termékeny iró, ezentúl — érzem — meddő leszek. Sok terv, sok jó gondolat: de a kivitelre nincs erő. S nincs az a hév, mely a fiatal embert hajtja, korbácsolja…
Alig járok valahova a városban, — a mi egyébiránt ezelőtt sem volt nagy szokásom. Mégis szeretném, ha csak annyi alkalom volna is kirándulásra, rusticálásra, mint Szalontán volt: de itt minden mulatságunk — a temető. Ennek árnyas fái s a sírok közé megyünk tavaszi friss léget — a mező édes lelkét — színi. Szép, szép, de kissé melancholicus…” (Arany János nagykőrösi leveléből Szilágyi Istvánnak, 1857)

*

„E fordulatos időkben fordulunk mi is — lefelé. Vagy fordulunk, a mint a szél fú, mint a szélkakas. Fordulunk, mint pecsenye a nyárson, mindig sületlenebb oldalunkkal a tűz felé, hogy süljön meg az is. Fordulunk, mint búzaszemek a rostában: fölűl a gaz; mint ördögmotolla, mely sehova sem halad; mint a „jóidőmalma” — így őszszel; mondjak-e még többet?” (Arany János nagykőrösi leveléből Szilágyi Istvánnak, 1859)

*

„Voltam Pesten, olvastam az Académiában valamit. A tárgy megérdemlene egy jó kidolgozást, de az enyém nem lesz az. Mikor neki ülök, már belefáradtam. De kellett valamit, a formaságért. Hogy téged a marczafánk emlékezete is kisért! lm itt a recipe. Üss egy csuporba (például) két tojást. Belé egy kevés sót, czukrot. Verd össze jól. Önts hozzá egy messzely tejet; annyi lisztet, hogy palacsinta tészta sűrűségű legyen. Akkor tégy zsirt tepsibe, egy újnyi vastagon, s ezt forrald fel. Mikor legjobban forr, a tésztát kanalankint rakd belé, egy-egy kis kanállal egy helyre, és pirosra süsd meg. Punctum. Ez, fiam, oly egyszerű, hogy magad is megcsinálhatod. Hirtelen étel, mikor hamar kell valamit csinálni.” (Arany János nagykőrösi leveléből Szilágyi Istvánnak, 1859)

az Aranykor Egykori Lovagja

---

egy meszely = a régi iccének a fele, pontosabban: 0,35 l

marcza-fánk = Arany János kedvenc eledele, baracklekvárral a legfinomabb

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ