Fotó Albert-Lőrincz Márton

Albert-Lőrinc Márton: (Dunafejfa)

Nem egyedül, egymagában és önként,
Nem örömmmel és felhőtlen bizakodással,
Nem kisimult arcú halálfélelemmel
Járkál a járdán az egyszerszületett ember.

Összeszorult szívvel, elállt lélegzettel
Tekint előre, nem vissza, előre az ember.
Hallom: a fegyvergyárak remek befektetések.
Hol vagy Egek Magasa? Ecce Homo, ecce?

Hadnagy József: Homo sapiens

„Ecce Homo, ecce?” Albert-Lőrincz Márton: (Dunafejfa)

Vastag és hajszálvékony félelmeken,
vastag és hajszálvékony előnyökön
csüng, ugrál a homo sapiens,
és nem pottyan le, ügyesebb,
mint a majom, − geometriánál
ágas-bogasabb piramisdzsungel
a közömbösség szélmorzsoló
homokszemein…

Ecce homo sapiens! Ecce!