elhajolt alak
sóhajtó terek
tárt karjaid közt
keresztül megyek
a gyors tavaszon
a lassú őszön
hideg-melegen
már nem is győzöm
a lendület visz
fognak a szavak
lassan halkulok
ahogy tartalak
homály nő közénk
csipkéi falak
érzem szövetét:
felejtésanyag

1. Klein Ágnes:
   2017. március 14. 13:11

   Nagyon szép ez a vers kedves Marianna.
   Lehelet könnyű és mégis monumentális kép… finom rajz

   Köszönet a közlésért.

2. Keszthelyi György:
   2017. március 15. 04:28

   Rövid szerelvény kerekeinek hangja egy végtelenül hosszú úton.