Két olyan, egymásra rímelő hírt ol­vas­tam a na­pok­ban, me­lyek meg­nyug­tat­tak, hogy igen, van még értéke az iro­da­lom­nak. Vagy­is pénz­ben ki­fe­jez­hető, eset­leg cse­re­ke­res­ke­del­mi ára. És ez az iro­da­lom általános elértékte­le­nedése köze­pet­te igen­csak meg­nyug­tató.

1. A mi­nap tet­te közzé a Mag­vető Kiadó, hogy iro­dal­mi kávézót nyit Bu­da­pes­ten, ahol na­pon­ta egy­szer egy kávét vers­sel vagy rövid­prózával is ki le­het fi­zet­ni.
2. A másik kez­deményezés még na­gyobb szabású, bár csak egy nap­ra érvényes: 2017. márci­us 21-én ked­den, a Költészet Világnapján a ma­gyar­országi Ju­li­us Meinl kávézókban min­den idézet (le­gyen az is­mert, vagy saját) kávéházi fi­zetőeszközzé válik, vagy­is a vendégek kávéju­kat egy vers­sel vagy akár egy idézet­tel fi­zet­he­tik ki.
Bi­zony, szép gesz­tu­sok ezek, s irónia ide vagy oda, az iro­da­lom rá is van szo­rul­va efféle gesz­tu­sok­ra.
Már csak egy a bána­tom: Erdély­ben, Székelyföldön nem tu­dok efféle kez­deményezésről. (Ju­li­us Meinl kávézók itt is van­nak, hátha az it­te­ni­ek is csat­la­koz­nak az anya­országi akciókhoz). Vagy hátha kerül egy-két más erdélyi/​székely kávézótu­laj­do­nos, aki­nek meg­tet­szik az ötlet, s maga is meg­valósítja. De, ha ja­va­sol­ha­tom: kávé he­lyett félde­cit/​sört/​bort is le­hes­sen kérni az iro­da­lomért cserébe, elvégre is Erdély mégis­csak Erdély, Székelyföld mégis­csak Székelyföld :)

Forrás: eirodalom.ro