Kapui Ágota: A múltnak hasadéka

Eltompultak késeink a csendben
és szavak nélkül kiszáradt a szánk
a szerelem csak szálka tenyeredben
és szilánkokra törted éjszakánk
és kicsorbult a poharunk s a lelkünk
a szomjúságtól ajkunk cserepes
a kétségek közt kacatokra leltünk
a tört arany közt nincsen veretes
mert patinás és ódon az a gyűrű
melyre a múltnak hasadéka les
a feledésnek sötétje oly sűrű
hát vesztett kincset senki sem keres

2017. március 16.