Apám nem volt Spanyolországban –, spanyolnáthában feküdt. Kicsi volt még. Lázálmai voltak. A bútorok beszélgettek egymással, és apám álmában megkérdezte, hogy a piros alsónak miért kenődött el a szája.
Amikor egyszer — hét éves korom előtt — beteg voltam, nagyon elszomorodtam, hogy meghalok, akár az a szívbeteg décsei Józsika. Nagynéném kinyitotta a ruhásszekrényt, benyúlt a vörös selyembe vont kalapdobozba, kivett onnan egy pakk Piatnik Nándor féle magyar kártyát, és megtanított piros libázni. A kártyának rózsaolaj illata volt, mert a kalapdobozban vesztegelt egy üvegcse ritkán használt rózsaparfüm is, így a rózsaolajszagról mindig eszembe jut a magyar kártya és a halál.
Már nagyocska voltam, amikor felidéztem apám gyermekkori lázálmát és megnéztem a régi pakli piros alsóját. Apró nyomdahiba folytán(,) a piros alsó Kuoni pásztornak úgy egy milliméternyire elkenődött a szája, mintha csak rúzzsal bohóckodott volna. Igen, a kalapdobozból előhalászott magyar kártya azonos volt azzal a kártyacsomaggal, amellyel az 1911-ben született apám is játszott gyermekkorában.

Budapest, 2017. III. 16.

1. Pusztai Péter:
   2017. március 19. 06:03

   Megleptél. Szép. Kösz. Péter.