A maga nemében hibátlan.
Letenni sem lehet, csak telnek, telnek az órák, olvasol és észre sem veszed az idő múlását.
Szikár mondatok, filmszerű cselekmény, amely torkon ragad, magába szippant és nem ereszt.
Atmoszférája kifogástalan, stílusa letisztult és a tetőpont olyan, amit sokáig megemleget az ember. A főszereplő megduplázódik, egy nyomozó elmeintézetbe kerül, az olvasó tövig rágja a körmét.

Kerekes Tamás

Cartaphilus
www.alexandra.hu

Egy elrabolt lány.
Egyikük felbukkan.
A másikuknak nincs nyoma.
És valaki, aki régóta börtönben ül, mintha cinkos lenne az ügyben
Különös alak imbolyog a hóesésben a vasúti hídon. A mozdonyvezető az utolsó pillanatban veszi észre, csak hajszál híján sikerül elkerülni a tragédiát. A csontsovány, súlyos beteg fiatalemberről a kórházban kiderül, hogy hivatalosan már hét éve nincs is az élők sorában. A rendőrség szerint Jurek Walter végzett vele. Ám Walter, a szinte természetfeletti képességű sorozatgyilkos hosszú évek óta szigorú őrizet alatt él egy börtönkórházban. Kapcsolatot nem tarthat senkivel, még az orvosokkal, ápolókkal sem. A fiút pedig ez idő alatt fogva tartották. De kicsoda? Ha nem Jurek Walter jár ki-be az elmeosztály falain át, akkor bűntársa lehet odakint.
Ahogy Joona Linna feleleveníti a régi esetet, szörnyű emlékeivel együtt életre kelnek a rémálmai is. A rendőrség réges-rég eltűnt áldozatok és egy Homokember nevű fantom után kutat. Nyomok nincsenek, csak a fogságból szabadult fiú lázas szavaiból kirajzolódó emlékfoszlányok. Ezek pedig arra utalnak, hogy a húga is ugyanott raboskodik, ahol őt tartották fogva, és az élete veszélyben van
Joona Linna mindent egy lapra tesz fel: egy különlegesen kiképzett nyomozót küld csalinak a börtönkórházba, Jurek Walter mellé, hogy megtudjon valamit az elrabolt lány hollétéről.
Lars Kepler újabb regénye sem szokványos bűnügyi történet. Emberrablások, egy elmeosztály borzongató mindennapjai, a múlt lezáratlan epizódjai, az orosz titkosszolgálat váratlan fortélyai emelik A bosszúálló című regényt a legkiválóbb skandináv krimik sorába. Megjelenésének évében ez a kötet volt a legnagyobb példányszámban eladott bestseller Svédországban.

Napjaink legsikeresebb svéd krimisorozata kezdetben jó ideig úgy állt az eladási listák élén, hogy szerzőjének kilétét homály fedte. Már az óriási sikert aratott első kötet, A hipnotizőr megjelenésekor tudni lehetett, hogy a Lars Kepler írói álnév. A szenzációra éhes újságírók nem nyugodtak, és végül egy napilap kiderítette, kit takar az álca: Alexander és Alexandra Coelho Ahndoril szerző- és házaspár kettősét. Közös írói vállalkozásba kezdtek, aminek eredménye az a kirobbanó sikerű bestsellersorozat lett, amelyben a makacs és rettenthetetlen stockholmi rendőrfelügyelő, Joona Linna elképesztő fordulatokkal teli nyomozásai követik egymást.
A szerzőpáros neve kettős tiszteletadás Stieg Larsson – a Millennium-trilógia szerzője – és a reneszánsz német csillagász, Johannes Kepler előtt.

„Most már ki kell mennie.

Túl sok idő telt el.

Anders feláll, és sietve odalép az ajtóhoz.

A főorvos nincs ott. Anders közel hajol az ablakhoz, de nem lát semmit.

Jurek Walter szaporán lélegzik, mint egy gyerek, akinek rémálmai vannak.

Anders ököllel veri az ajtót. Keze szinte hangtalanul koppan a vastag fémen. Tovább veri. Semmi nem hallatszik, semmi nem történik. Jegygyűrűjével kopog az ablakon, amikor észreveszi, hogy a falon egy árnyék nő, növekszik.

Végigfut a hátán a hideg. Vadul kalapáló szívvel és tettében növekvő adrenalinszinttel fordul hátra. Látja, hogy Jurek Walter lassan feltápászkodik. Jól látszik a szürke szeme, arca ernyedt, tekintete tompán mered egyenesen előre. Még mindig folyik a szájából a vér, ajka furcsán vörös.” (részlet a könyvből)

1. Skandikamera:
   2017. március 17. 09:28

   Voltam olyan könnyelmű, hogy elolvastam az idézett részt.

   „Anders feláll, és sietve odalép az ajtóhoz.
   A főorvos nincs ott.
   […]
   Anders ököllel veri az ajtót. Keze szinte hangtalanul koppan a vastag fémen.”

   Megpróbálom elképzelni a jelenetet. Hol nincs az a fránya főorvos? A zárt fémajtó előtt vagy mögött?

   A „kéz szinte hangtalan koppanása(?)” stockholmi specialitás, erről tanúskodom. Illetlenség hangoskodni.

   „tettében növekvő adrenalinszinttel fordul hátra”

   Ez a „költői” hasonlat Alexander vagy Alexandra lelkén szárad? (A fordítót mentesíti a szoros határidő.)

   :-)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ