Az elmúlt napokban majd minden erdélyi és magyarországi napilap megírta a maga nekrológját a 87 éves korában Budapesten elhunyt Bodor Pálról.
Életének legfontosabb mozzanatai, alkotói pályájának legjelentősebb állomásai ott szerepeltek a rádióadásokban, a tévéállomások híradóiban vagy dokumentum összeállításaiban és természetesen a világhálón bárki utána tudott nézni sok irányú, több elkülöníthető részből álló életművének. A rengeteg megemlékezés között azonban bennem az erdélyi Krónika napilap vonatkozó írásának a címe belém szúrt egy olyan tüskét, amelyet mai jegyzetemmel valamiképpen szeretnék kihúzni.
Nos, a Krónika a következő címmel közölte a nekrológot: Elhunyt a Diurnus néven publikáló Bodor Pál író, publicista. Nos, ez a cím nem igaz, valótlanságot tartalmaz, mert hiányzik belőle egy roppant lényeges kötőszó, az “is”. A valósághű mondatnak valahogyan így kellett volna hangzania: Elhunyt a Diurnus néven is publikáló Bodor Pál író, publicista. Az erdélyi és romániai magyarok számára ugyanis Bodor Pál regényeit, verseit, lírai röplapjait nem Diurnus néven jelentette meg, nem ezen a néven szerkesztett magyar könyveket, és nem ezen a néven indította el, vezette a Román Televízió magyar adását, hanem egész egyszerűen Bodor Pálként. Diurnus csak akkor lett, amikor áttelepedett Magyarországra és napi publicisztikáit kezdte írni a Magyar Nemzetbe, majd a Népszabadságba. A Krónika nyilvánvalóan azért tévedett, mert a címmel együtt egész egyszerűen átvette a Magyar Távirati Iroda, az MTI összeállítását, és saját szöveg helyett, kissé meghúzva, ezt közölte. És ez csupán egyetlen eset a sok közül, amikor a magyarországi terjesztésre szánt médiaszövegek egy az egyben átvéve teljesen másképpen hangzanak Erdélyben és torzítják a valóságot, más szempontokra helyezik a hangsúlyt, mint amelyek minket érdekelnének.
De hadd mondjak egy másik példát. Gyakran megtörténik, hogy ugyanazon a nagyobb szabású erdélyi eseményen-rendezvényen-történésen jelen van a helyi lap és a magyarországi hírügynökség erdélyi tudósítója is. Az MTI munkatársa elküldi szövegét a budapesti központnak, ott átnézik, átírják az éppen aktuális politikai elvárások szerint, majd ez jut vissza Erdélybe, és nem utolsó sorban kényelmességi szempontok alapján ezt is közlik le a saját tudósítás helyett. Így, miközben az erdélyi olvasó éppen a történtek helyi vonatkozására lenne kíváncsi, nem azt kapja meg, hanem olyan általánosságokat vagy szövegkiemeléseket, amelyek mindenekelőtt a magyarországi olvasó számára lehetnek érdekesek.
Nem mondok újdonságot azzal, hogy Magyarországon beszűkült a média mozgástere, a sajtó sokszínűsége helyett igyekeznek olyan tartalomgyártó központokat létrehozni, melyeket kormányzati szempontok alapján sokkal jobban lehet ellenőrizni, majd az itt készült tartalmakat szórják szét a legkülönbözőbb csatornákon. Mindez a média önállóságának az elvesztéséhez vezet, és ez, a kényelmességi szempontokból átvett, ingyen tartalmakon keresztül átszűrödik Erdélybe is. Már pedig mi azt hajtogattuk és hajtogatjuk – beleértve a politikusainkat is – hogy szeretnénk önállóak lenni. Nos, az önállóság a médiában saját anyagokat jelent, olyan médiatermékeket, amelyek a saját, erdélyi és romániai valóságunkkal vannak összhangban, azokra alapozódnak, saját szókészletünk és gondolkodásmódunk felhasználásával. Bizony, ilyen gondolatokat is ki lehet olvasni egy elmaradt kötőszóból.

Forrás: Bukaresti rádió magyar adása, 2017. március 17.

1. Tomcsányi Mária:
   2017. március 18. 14:59

   Nagyon jól esett ezt a rádióban hallani. Gratulálok!

   Tisztelettel

   Tomcsányi Mária