2009-ben, a hivatalosan is meghirdetett Kazinczy-évben (Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulójára emlékezve) az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Honismereti Szövetség körkérdést intézett kortárs magyar személyiségekhez, egy olyan felkéréssel együtt, hogy fogalmazzák meg egyetlen mondatban az anyanyelvhez fűződő viszonyukat. 33-an válaszoltak a felkérésre, a begyűlt anyagból könyvet szerkesztettek, mely az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Tinta kiadó égisze alatt látott napvilágot. Ebből tallóztunk, egy csokor egymondatos választ összegyűjtve.

Görgey Gábor (író):

Az anyanyelv minden ember legfontosabb otthona, ahol biztonságban és jól érezheti magát. Ez természetesen az író esetében még inkább érvényes.

 

Jókai Anna (író):

Az anyanyelv – a magyar –: személyiségem pengeéllel sem leválasztható része; s még nem tudom, hogyan történik majd, ha a biológiai halál után is megmaradó Én-em nem használhatja többé sem értésre, sem közlésre – de addig a szüntelen közelítés pótolhatatlan eszköze a végső igazsághoz.

 

Kornis Mihály (író):

A magyar nyelv anyám és kenyerem. Egyetlen hazám.

 

Lackfi János (költő):

(A hal nyilatkozata a Víz Világnapja alkalmából) Mondanám, hogy nem tudok nélküle élni, hogy kíséri minden mozdulatomat, körülrajzolja körvonalamat, útjára bocsátja, amit mondok, és fülembe vezeti, amit mások mondanak. Mondanám, ha nem menne mindig tele a szájam vízzel!

 

Lator László (költő):

Egyik nyelv sem különb, szebb, mint a másik. Nekem a magyar kínálja beláthatatlan lehetôségeit. Anyanyelvemhez nem valami megfogalmazhatatlan érzelem köt, hanem a munkám. Kedvemet lelem benne. így, csupa e-vel is.

 

Péntek János (nyelvész):

Némelyek szemében szakmainak szánt szövegeimet is gyanússá teszi a magyar nyelv iránti érzelmi elfogultságom: a ragaszkodás a nyelvvel együtt a nyelvi közösségemhez; féltése a nyelvnek és azoknak, akik beszélik; a csodálat és annak tudata, hogy itt, Kolozsváron a várossal és a tájjal együtt a magyar nyelv otthonom és hazám.

 

Szakonyi Károly (író):

Anyanyelvem a magyar, a munkám eszköze. Csakis anyanyelvemen tudom létrehozni műveimet. Szeretem gazdagságát, játékosságát, s mindazt a szellemi kincset, ami ezen a nyelven létrejött. És szeretek megméretni Arany János gyönyörűséges nyelvével.

 

Temesi Ferenc (író):

A magyar nyelv népünk legnagyobb alkotása: mindennapi kenyerünk, titkos imádságunk, várunk és templomunk, amelyhez mindannyian hozzáteszünk egy téglát; hátrányunk és előnyünk – megmaradásunk záloga.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ