Laczkó Vass Róbert: Triptichon
(ború)
gyönyörû szempár
búslakodásig csordult
áztat el álmot
már mosolyoghat
bárki szerelme le rá
fogynak az álmok
foszlik a fény s már
nem lesz meg sem született
gyermeke felnőtt
közben a láztól
gyűrött homloka gyöngyöz
gyűlnek a felhők
(zivatar)
gyönyörű szempár
villog tûzsugarakkal
szét a szobában
gyilkos tükrein
átkot szór a falakra
s gyullad a fában
gyúl a ruhán és
gyullad a másik szempár
közönyös kékjén
iszonyú lánggal
emészt és tort ül könnyel
minden elégtén
(reggel)
gyönyörű szempár
pislog a paplan alól
krokodil könnyek
zuhatag szemmel
felelős gond ül szemben
neki sem könnyebb
kamaszos dactól
pállott szerelem dúlt fel
püffeteg ágyat
most csak azért is
cukrot szürcsöl a kávé
s meghal a bánat
Pusztai Péter rajza
2010. november 16. 23:04
Mondanám, hogy „te sem vagy már a régi, te LVR”, de nem mondom mégsem, mert nem lenne igaz. Akkor meg minek mondjam, hogy „te sem vagy már a régi, te LVR”?
2010. november 21. 23:52
Ajaj, hogy nézne ki, ha pont én maradnék a régi, miközben minden elfejlődik mellőlem?