Batsányi János kalandos és tragikus fordulatokban bővelkedő életét nagyban meghatározta a történelem. A forradalmi hevületű versek szerzőjeként inkább ismert poéta alázatos munkájával eredményesen szolgálta a magyar nyelv és irodalom ügyét is.
Batsányi János (1763–1845) Tapolcán született kispolgári családban, apja vargaként kereste a kenyeret. Gimnáziumi tanulmányait Keszthelyen, Veszprémben és Sopronban, a filozófiai tanfolyamot 1783-tól Pesten, a piaristáknál végezte. Tanulmányai folytatásához az anyagiakat csak úgy tudta előteremteni, hogy állást vállalt; joghallgatóként Orczy Lőrinc házába került, mint a főispán, tábornok és költő fiának tanulótársa. 1787-től az Orczy család támogatásával Kassán, a kamaránál gyakornok, majd írnok. Valószínűleg ott lett szabadkőműves. Az ifjú Kazinczy Ferenccel és az öregedő Baróti Szabó Dáviddal 1788-ban megalapította a Magyar Museum című lapot, melyet a második számtól már egyedül szerkesztett – Kazinczyval a viszonyuk megromlott, s útjaik végleg elváltak.

A magyar jakobinusok szövetkezésében való részvétel gyanúja miatt 1794-ben Budán elfogták. A vádat nem sikerült ugyan rábizonyítani, mégis egyévi fogságra ítélték és Kufsteinba szállították. Börtönélményeiből születtek Kufsteini elégiái. Szabadulása után, 1796 májusában Bécsben telepedett le hivatalnokként, ám bekapcsolódott a művészeti életbe, újrakezdte szerkesztői munkásságát, 1805-ben feleségül vette Baumberg Gabriellát, a neves osztrák költőnőt.
A francia forradalmat lelkesen köszöntötte: „A franciaországi változásokra” című nyolcsoros, sodró lendületű epigrammája különleges helyet foglal el a magyar irodalomban, költészetünk leginkább hiteles válasza a Párizsból érkező hírekre. Batsányi javította át és egészítette ki 1809-ben Napóleon proklamációját a magyarokhoz.

Párizsi emléktábla * Győrgy Gábor fotója

A Bécsből kivonuló csapatokkal Párizsba ment, ahol nyugdíjat is kapott. A francia főváros VI. kerületében a rue Mazarine 30. számú házon láthatóa az emléktáblája.
A Párizst megszálló osztrák katonaság 1815-ben elfogta, a brünni Spielberg várbörtönébe szállították, 1816-i szabadulását (amelyben feleségének nagy szerepe volt) követően Linzbe száműzték. Munkásságának utolsó negyedszázadában, elszakadva a hazai irodalmi élettől, még néhány fontos művet alkotott. Halála előtt két évvel a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta.

Emléktábla Linzben

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban