Vadmalac úgy tudta, megjött a tavasz, kiállt hát a ház elé, hogy széttárt karral köszöntse. Fázott viszont – mert fény áradt ugyan, de a meleg kimaradt.
„Valami baj van?” – morfondírozott. Nem értette a „darabot”, hiszen a naptár szerint…
Mikor elővette a tudását, még az iskolából, amikor azt tanulták, hogy a Föld tengelye… szóval, hogy ez az égöv a Nap felé fordul, hogy az melegítse.
Vadmalac tudatában meggyökerezett a kétely. Hogy ezúttal a fordulat elmaradt. Szó, ami szó. pánikba esett:
„És akkor a Golf meg minden… És el kell hagyjuk a világunkat. Bükk helyett, meg Tölgyes helyett, máshová költözni. Pálmába talán.”
Ez fájt neki a legjobban.

Forrás: Lenolaj.hu