„Egy zaklatott beteg a szemfülészetet keresi. A portás felvilágosítja, hogy csak szemészet vagy orr-fül-gége szakrendelés van az SZTK-ban, de szemfülészet nincs. A beteg azonban nem tágít: Mi a panasza?- kérdezi a portás. Mást látok, amit hallok, mondja a beteg.”
Takács Zsuzsában hetven író lakik. Jól áll neki a félperces kispróza. A groteszk világa az övé, rejtelmes életünkben. 2016-ban Takács Zsuzsa költői, személyes, gyönyörű és elragadó humorú tárcákat írt, és a nagyszerű költő végre prózaíróként is megmutatta magát.
 Z., a fővárosi értelmiségi, akinek élete több ponton is bizonytalanul rímel megalkotója életére, Gregor Samsa hálószobája helyett a huszadik században, a kommunista Havannában és a magyar egészségügy helyzetében ébred, Weöres Sándor-arcú kiskamaszok, dilettáns takarítónők és hajdani KISZ-vezetők között. Takács Zsuzsa hőse álmok és víziók (sőt: hallucinációk) közt bolyongva reflektál kortárs jelenre és nem is olyan távoli múltra, az Élet és Irodalom hasábjai helyett ezúttal önálló kötetben. A sóbálvány az egészségügyi határérték alatt maradva adagolja az iróniát, elmerészkedik a groteszk határáig, és rávesz arra is, hogy átgondoljuk a nagybetűs, vagy épp a közzel súlyosbított életet. (könyvesblog.hu)

A kortárs líra egyik legjelentősebb alkotója, Takács Zsuzsa az 1990-es évek vége óta a versek mellett rendszeresen ír prózát is. Friss kötete, A sóbálvány az Élet és Irodalom hasábjain 2016-ban megjelent tárcanovellákat gyűjti egybe. Ezek a látszólag könnyed hangvételű írások távol- és közelmúltunkról, napjainkról és közeljövőnkről szólnak, hangvételük a humor és a groteszk határán mozog; az álom- és víziószerűség talán a legszembetűnőbb vonásuk, s emellett egyfajta olvasónaplóként is felfoghatók. A címben is megidézett visszapillantás a könyv egyik fontos motívuma. ?A főhős, a szerző alteregójának is tekinthető Z. budapesti értelmiségi, aki – némiképp Gregor Samsára emlékeztető módon – ,,zaklatott álmából ébredve egy áprilisi hajnalon… rettenetes felfedezést” tesz. Ezután nekilát bolyongani álmaiban és ébrenlétében, e kettő köztes-szövevényes terében, vagy inkább mi magunk bolyongunk szövegről szövegre, lapról lapra Z. világában: hol nekividámodva, hol fanyar mosollyal – mindenesetre mindig van min eltöprengenünk, erről a szerző garantáltan gondoskodik. (Cultura Magazin)

Takács Zsuzsa: A sóbálvány

Magvető Kiadó
magveto.hu

részlet

Állj s felelj: ki vagy? (Részlet) Zaklatott álmából ébredve egy áprilisi hajnalon Z. rettenetes felfedezést tett. A csapkodástól megrozzant ablak és ajtó betörve állt, a polcokról lesodort könyvek lapjait kitépte a hirtelen támadt orkán és egy halomba söpörte a szoba közepén. Z. a falat tapogatva igyekezett eljutni a villanykapcsolóig, hogy világosan lásson. Menet közben lehajolt, fölemelt egy-egy megcsonkított könyvet, és beleolvasott. Az órák épp akkor ütötték el a tizenhármat. Alighogy megfordult, a bokájába belefúródott egy nyíl. Az osztályban kitört a röhögés. Felült az ágyban, zúgott a feje, dörzsölni kezdte a homlokát, nyomogatta a szemét, majd a tartós gyötrés után hirtelen kinyitotta. Az apró csillagok, színváltó gombok, gömbök, gombák és karikák mintegy parancsszóra nyom nélkül kihunytak. A lágy derengésben odaimbolygott a redőnyzsinórhoz és fölhúzta. Egyenletes szürkeség öntötte el a szobát. Az ablak és az ajtó a helyén volt.

Sírjunk vagy nevessünk, csak rajtunk múlik. Takács Zsuzsán nem, ő kinyitotta az ablakokat.

Összeállította: Kerekes Tamás