Taktik

Talán rossz pont pont most, de
taktikai okokból kicsit később
érkeztem. A helyszínen már két szedett-
vedett alak – rendőrök ezek? – tett-vett,
mit? vagy csak szimuláltak, mert álltak
ott még egy páran, s tekintetük mintha
azt mondta volna (parancsolólag): vagy
lesz rend vagy jön a trend. A szerkós elit,
aki szerkezetileg át- s szétrendez.
tik tak tik tak tik tak tik
Benyúltam az áldozat zsebébe. Aztán a
másikba. Aztán az összeset átkutattam. Még
a sliccét is lehúztam, zrrrr.
De a hang máshonnan jött.
Mire rájöttem, honnan, a többiek
szóval ketten voltak s tisztára úgy
viselkedtek, ah, mintha tetten
érték volna őket
kívül húzódtak a veszélyzónán.
Kába tekintettel bámultam bele a torkába,
kábé amikor pokoli gépiességgel az fordult
meg a fejemben, hogy te úr’sten,
az egyik épp hízásnak indult, a másik
épp most indult el a házas
élet szeszélyes útján (a lejtőn?)
ha a tekintéllyel ölni lehetne.

Addig viszont

Addig viszont már nem jutsz el. Nem,
ne félj. Lekapcsolnak. Valaki nagyon
közel hajol majd, és beleordítja a po
fádba: tűnj innen a francba! Vagy: ha
ver, így meg úgy. Ez az akármelyik tö
mbháznegyed. A peremen. Ezek a fic
kók itt nem viccelnek. Elszántak, mint
az állat. Meg se próbálj alkudozni ve
lük: övék itt a terep. Opciók? Eliszko
lsz (csak tudj!) vagy megverekszel. De ne
kábítsd magad: akár így döntesz, akár ú
gy, így is, úgy is megbánod. De még me

Heverd ki

Lebukott. Mert egyik csapás a másik
után érte. Érted. De aztán… (a fordulat előbb-
utóbb bekövetkezik, különben
vége a mesének) …felszínre
verekedte magát és erőteljes
csapásokkal partot ért. Most visszaadja,
amit kapott! De mi is van
itt. Mi. Semmi. Tűz
a nap. Szélcsend. Pálmafa vagy
olyasmi. Homok. Ki lehet
feküdni rá
szárítkozni. Ez most
vicc?
Nem.
Előbb pihenj, s csak utána
akciózz. Heverd
ki.
Igen. Jó fej vagy. Körös-
körül tenger. Amerre csak
fordulok… Szép.

Szikrázik

A park. Leparkolok.
Várok. Várhatok.
Itt most minden olyan
sötét. Zöld. Szikrázik
a levegő (a szemem?)
a hőségben. Levél se
rebben. Párok, magányos
sétabuzik, néhány kóbor
dög. Csend.

Ez jó.

Szeretlek!
mondja valaki
egy másik valakinek.

Szeretlek?!
mondom
én is, valamivel
később, magamban
vagy magam elé:
bele a levegőbe minden célpont nélkül.

Á

Átverték, de nem parázott
rá. Az utolsó
hátbatámadót gyors
fordulattal övön aluli
ütéssel immobilizálta.
Ha nekik bármit szabad,
neki mért ne.
Nem?

Most már szét is nézhetett volna
bátrabban. Mert csak ennyi kell, s máris
kitágul a világ: és el lehet kezdeni
tájékozódni.

Ha nem
lett volna annyira
sötét.
Ő.

Hisz még semmi sincs
elintézve, hisz ütés bármikor jöhet
bármerről.

Még több vers Dankuly Csabától – a MEK-ben

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ