A KERTI FÁNAK

Tériszonyos a fám,
Gyökeret ereszt a mába,
Onnan szív magába
Nedűt és elégiát.

Én meg tétlen nézem,
Miként tépi levelét
A józan ész, a lélek,
Mint ki nem érti, miért

Kell a bajnak a gyökér,
Ha az út úgyis odavisz,
Ahogy mondá Kavafisz:
Egy másik ellentmondásba.

ETÜD

Rám varrják az életet
a makacs pillanatok,
nem a mától, a múlttól kell
ma is elbóklásznom.

Gyolcsokat teker föl bennem
egy mindenre elszánt gladiátor,
nem, nem küzdöm már
a lángba borult arénákon.

Magamban magára
nem hagyok tépett virágot,
már nem harcolnak velem
ellentétes világok.

Rám varrják az életet
a makacs pillanatok,
nem kísértenek a láthatáron,
felcsillanó délibábok.

FRANCESCO PETRACA

Az arquai dombok nem a hazám,
Itt és mindenütt idegen vagyok.
Jogot tanulni küldött jó apám,
Cicerót, Vergiliust olvasok.

Míg mind e táj szívemben ragyog,
Kísértettek ördögök, angyalok,
Átvészeltem Firenzét, Avignont,
Szonettnek apja mégsem én vagyok.

Mint ki mindezt már eleve érti
A nyelvem alatt latin szótagok,
Laura tekintete kísért végig,

Hol nincsenek vének sem fiatalok.
Ulisszeszi sors sorsomat kísérti,
Pádua felhőtlen egén ragyogok.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ