Vadmalac időnként közölte a komájával, mik történnek a világban. Mondhatni, tölcsérrel töltötte a fejébe a – főként – panaszt, ami a világ minden részéről érkezett.
„De miért érdekelne ez engem?” – vetette ellen, ám Vadmalac megmagyarázta.
„Miért, semmit sem érzel, amikor azt hallod, hogy lebombáztak egy lakodalmas menetet?”
De, a komája érzett.
„Amikor női katonákat lőnek le, fegyver a kezükben?”
Akkor is.
„Amikor bajban voltál, mert a bükkiek elvették a házad, vártad a segítséget Tölgyesből, igaz?”
Vadmalac komája megsemmisülten állt. Némán állt, szájpadlása kiszáradt. Ereje elhagyta, izma meglágyult.
„Leülhetek?” – kérdezte.

Forrás: Lenolaj.hu

1. Marianna:
   2017. március 29. 18:26

   Kedvenceim a Vadmalac történetek, mindig szívesen olvasom, újra és újra.