Bakter Bálint: Tósztok népe
Nem tudom, a mai ember hogy van vele, de dédapáink-nagyapáink korában még nagyon kedvelhették az ún. tósztokat ( a huszadik század elején még úgy nevezték: toaszt); mindenkinek kellemes érzést okoztak: annak, akinek mondták, de annak is, akik poharukat tiszteletteljesen odakoccintották az ünnepeltéhez vagy csak egyszerűen a magasba emelték.Alkalom is került rá elég – tudjuk meg abból az 1917-ben megjelent pofa kis kézikönyvből, melynek szerzője Czinkotai Nagy Incze, kiadója pedig a budapesti Rozsnyai Károly, IV. Mehmed Szultán-út 15. alatt. Címe pedig: Fehér asztalnál. Pohárköszöntők minden alkalomra (Toasztok).
A bevezetőből: „Ez a könyv legföljebb felköszöntő mintákkal kíván szolgálni a gyakrabban előforduló alkalmakra; főleg pedig egy sor jó gondolatot ad, amelyet bárki tetszése szerint s a megfelelő körülményekhez alkalmazva felhasználhat…
A beszédet halkan kell kezdeni, emelkedett hangon folytatni és még hangosabban befejezni. Ezután a beszélő összeüti poharát álltnak poharával, akit fel köszöntött, s akit utána a jelenlevők is fölkeresnek hasonló célból.”
Egyszerű, nem? A többi pedig már szinte önkéntelenül adja magát: vídám zsongás, jókedv, asztali nyüzsgés, könyöklés, falatozás, csámcsogás, csevegés, bókolás, egy-egy kiruccanás a táncparkettre – szóval, dolce vita a megengedett határokig.
Ámde, hogy az alkalmak ne keveredjenek össze, a mintakönyv egyszerű példákkal is szolgál, amelyeket csak követni kell.
Így például az egyik legfőbb tanács, hogy ne engedjük túl hosszú lére köszöntőnket, mert lehet, hogy unlomba fullad, no meg fennáll a veszély, hogy könnyebben belesülünk egy-egy bonyolultabb tósztba. Csínyján tehát a puskaporral!
Vannak a könyvben mintabeszédek politikai lakomákra, melyeken hol a királyt, máskor a frissen megválasztott képviselőt, a hadsereget, március 15-ét, kinevezett minisztert, képviselőjelöltet, helyi potentátokat – mint főispán, polgármester, községi bíró – kell köszönteni. De kijár a tósztt előléptetéskor, vagy éppen búcsúlakomán, amikor valaki leteszi hivatása lantját, de bátran köszönthetünk rendőrkapitányt, kinevezett ügyvédet, orvost, patikáriust, egy híres írót vagy művészt, egy néptanítót is.
Álljon alább néhány minta, amelyek a maguk módján örökérvényűek és a talpnyalás túlélési együtthatóit tekintve, sosem mennek ki a divatból. (Bakter Bálint)
MINISZTERRE
Uraim!
Midőn Őexcellenciája városunkat látogatásával kitüntette, nekem jutott a szerencse, hogy őt itt a fehér asztalnál üdvözölhessem. Ezt pedig annál nagyobb örömmel teszem, mert végre alkalmam van Őexcellenciája előtt kifejezést adnom a mély tiszteletnek és bámulatnak, amellyel államférfiui bölcsesége, a köz érdekében végzett fáradhatatlan tevékenysége és elfogultságtól ment, pártatlan működése iránt már régóta viseltetem. Mert bár először van most szerencsénk Őexcellenciájához, mégsem ismeretlen ő előttünk, hiszen ezelőtt is ismertük őt tetteiből, amelyek annyi elismerést szereztek mindenfelé az országban. Azért mindnyájunk közös óhaját fejezem ki, midőn azt kívánom, hogy a magyarok istene Őexcellenciáját a haza üdvére még számos évekig éltesse. Éljen!
POLGÁRMESTERRE
Uraim!
Boldog az a család, melynek előrelátható, gondos, övéit szerető feje van s boldog az a város, amelynek bölcs, mindent előre megfontoló, tekintélyes feje van, akinek minden gondja a vezetésére bízott város fejlesztése,-szépítése, közönségének jóléte, közérdekének felvirágoztatása. Ilyen polgármesterrel van megáldva városunk is, aki fáradhatatlan buzgalmával nemcsak városunk fejlődésén munkálkodik, hanem társadalmi összhangjának fönntartását sem téveszti szeme elől. Nincsen társadalmunkban olyan mozgalom, akár jótékonysági, akár közművelődési, amelyet, élére állva, diadalra ne juttatna. Hivatalban kötelességtudó főnök, hivatalon kivül mindenben résztvevő jóbarát, akit általános tisztelet, szeretet vesz körűl. Városunk boldogulásának eme törhetlen zászlóvivőjére emelem poharamat. Az Úristen éltesse városunk
üdvére, mindnyájunk örömére számos évekig. Éljen!
RENDŐRKAPITÁNYRA
Uraim!
Azt hiszem, a legkényesebb állása van a világon a rendőrségnek. Minden kihágásért, zavargásért, forgalmi akadályért, csendhálborításért és betörésért őt teszik felelőssé. Még ha százszemü Árgus lenne, akkor se lehetne ott mindenütt a szeme, ahol valami rendellenesség történik. A mi rendőrségünk látható fejét pedig a rendszeredet példányképéül ismerjük. Nemcsak hivatalában jelenik meg pontosan, hanem délben a sörcsarnokban és este a kaszinóban is.
S almíly híve ő maga a rendnek, épp ugy megköveteli másoktól is, például a tolvajoktól és betörőktől, hogy ha rajta nem kapatnak, önként jelentkezzenek nála. De félre a tréfával! Szivemből kívánom, hogy a másvilág félelmes rendőre minél később állítsa őt elő a Legfőbb bíró elé. A Teremtő sokáig éltesse!
ORVOSRA
Uraim és hölgyeim!
Sok betegségnek felfedezték már az orvosok a szérumát, csak a leggyakoribb betegségnek, az úgynevezett nóbel spicnek nem tudták még megtalálni a szérumát. Pedig hát a bacillusát még évezredek óta ismeri mindenki s a finnyásabb hölgyeken kivüil nem is fél tőle senki, hanem minden aggodalom nélkül nyeldesik néha literszámra. Azt mondják róla az ellenségei, hogy a bor méreg. Az ám annak, aki meg nem szőkíti; de úgy hozzá szokhatik az ember, mint az ópiumhoz vagy akár az arzénhez, amelyek pedig sokkal nagyabb mérgek. Ha orvos volnék, a névnapok alkalmával járványszerüen fellépő nóbel spic ellen két órámkint egy-egy csésze feketét rendelnék, s közben egy-egy alma, dió vagy mandola adagolását ajánlanám.
Bocsánatot kérek a mai nap hősétől, hogy mesterségébe kontárkodom, hiszen az orvosok feladata az emberek életének meghosszabbítása, én legföljebb laikus társaim nevében annak a hő óhajnak adhatok kifejezést, hogy a legjobb orvos: az idő, vegye a mi kedves házigazdánkat kezelésbe s a Mindenható hosszabbitsa meg életét az emberi kor legvégső határáig. Éljen!
EGY HÍRES ÍRÓRA
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Ö érte ragadok most poharat, aki bennünket már oly sokszor elragadott müveivel. Sajnos, hogy a Múzsa homlokon nem csókolt engem is. És pedig nemcsak azért sajnálom ennek a hölgynek tartózkodó magatartását, mivel férfiak általában oly szívesen fogadják hölgyek csókjait, hanem mert költőt emelkedett költői kifejezésekkel illenék magasztalni. S mégis, ha
jól meggondolom, mivel növelhetnék a legcsengőbb rímek is egy költő hírnevét, mely, habár költöttnek nevezhető is, mivel a tisztelt költő költői müveivel szerezte, mindazáltal annyira valódi érdemeken nyugszik, hogy benne valóság és költemény a legbensőbben összeolvadnak. Poharamat emelem tehát az ő halhatatlanságára, mely minél későbben lépjen érvénybe,- hogy még előbb sokáig ereje teljében alkothasson halhatatlan müveket, amelyekben még dédunokáink is gyönyörködhessenek. Éltesse a Mindenható irodalmunk számára, mindnyájunk örömére!
EGY MŰVÉSZRE
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Átszellemülve és föllelkesítve azoktól a csodás hangoktól, amelyék itt mindnyájunkat megkaptak és elragadtak az összhang birodalmába, a művészre (vagy művésznőre) emelem poharamat, aki ma mindnyájunk szivét a szó szoros
értelmében játszva hóditotta meg. Adjon neki az Ég jutalmul azokért az élvezetes percekéirt, amiket nekünk szerzett, oly jövőt, mely csupa adagio-percekből áll, álljon mindlen Dur-hang oly távol életétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Szerencsecsillaga, mely őt eddig vezette, haladjon előtte mindig crescendo tempóban. Egyszóval, egész élete a harmóniának teljes akkordja legyen, gixerektől oly mentes, mint játéka. N. N. művészt (vagy: művésznőt) az Úristen so
káig éltesse!
MULATSÁG VÉGÉN
Hölgyeim és Uraim!
Semmi sem tökéletes az életben. A mi mai ünnepélyünknek is, mely ily vidám társaságban gyűjtött bennünket össze, egy nagy hibája van: hogy tudniillik véget ér! Azt mondja ugyan a közmondás: ha legjobban ízlik, akkor hagyd abba; de ezt könnyebb mondani, mint megcselekedni. Csak a viszontlátás reménye enyhíti a válás fájdalmát, csak erre való tekintettel nyugszom bele a megváltozhatatlanba, hogy ünnepélyünk véget ér. Fogadják még egyszer forró köszönetünket szives megjelenésükért. Vajha jól érezték volna magukat körünkben s ezt azzal bizonyítanák be, hogy bennünket legközelebbi egyleti ünnepélyünkön is megörvendeztetnének megjelenésükkel. Ily értelemben jelentem ki mindnyájuknak, ami mindnyájunk szivén fekszik: a viszontlátásra!
Kolozsvári Miklós rajza: Pohárköszöntő
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Pusztai Péter rajza
2017. április 1. 09:28
Leginkább a „tisztelt tölgyeim”-hez intézett toaszt(Egy művészhez) nyeré el tetszésem, olymód, hogy crescendo tempóban el is mentém azt a köz(erdők)érdekében, ha netán bevetni nyilna alkalman az eljövendőkben.
2017. április 1. 15:21
Köszönöm, javítva, kedves „tölgyem”!
2017. április 8. 01:54
Én meg mindeniket nagyon szeretem.