Azt a rongyos régit…

Szép idők: huszonéves, csinos nő újságot olvas egy kávéházban. Ha most végigjárnám Budapest összes kávézóját, ilyent nem látnék.

Fiatal nőkről van tehát szó. Délelőtt. Az üzletkötő egyedül fogadja a „megdolgozandót”. Az újságíró interjút készít (vagy készít elő). A diák lóg, szerelmes, és izgatottan vár valakit. Délután. Rengeteg az egyetemista meg a külföldi, főleg a belvárosban. A „tiszteletbeli belvárosban”, Újpesten (azért hívják így, mert a metróval húsz perc alatt a Deák térre lehet érni) az iskolákból és a munkahelyekről szabadult nők élnek társadalmi életet. Duma habbal. Cafe New Pest. Kettő-három-négy-öt „hölgy”. Újságot az egyedül szomorkodó sem olvas, mert 1. a sütikkel bajlódik, 2. utálja a politikát, 3. ha Népszavát vagy Népszabadságot olvas, akkor pofát, ha Magyar Nemzetet vagy Magyar Hírlapot, akkor grimaszt vágnak. Este. Ez a baráti társaságoké és a pároké. A női páros már sokkal gyakoribb mint a férfi-női páros.