(szeszélyes napló /19)

A Digitális Irodalmi Akadémia rovatot nyitott, fentihez hasonló címmel, amelyben az intézmény tagjainak Arany Jánossal kapcsolatos megnyilatkozásait gyűjtötte csokorba. A napló szerkesztője, az Aranykor Egykori Lovagja  most ebből válogatott.

Faludy György: Arany János

Sötétedik. Szobámban az ablak mellett állok
s a Margit hidat nézem. Mellém lép Arany János.
„Mi van”, szól „Szalontával?” – „Román már hetven éve,
mint Várad vagy Kolozsvár.” – „Mondjad, ki felel érte?”

„Önkényünk s a háború. Még Ferenc József kezdte,
akit te is utáltál. S a német Hitler veszte.”
„S aztán?” – „Negyvenöt évre jött az orosz hódoltság.
Aki él, az elnémult vagy szörnyen megtaposták.

De erről rossz beszélni. Kádár is ölni kezdett,
többet, mint Ferenc József.” – „Nem tudsz valami szebbet?”
„Tudok. Pár bátor ember, kik sohasem engedtek,

s ötvenhat. Mint negyvennyolc. Fájdalmas, szent emlékünk.”
„Szóval végünk van?” – kérdi. „Nem”, mondom, „nincsen végünk.
Vagyunk és leszünk.” Félénk mosollyal összenézünk.

(Budapest, 1994)

*

Juhász Ferenc: Arany János-ima

Gyönyörű hit, Gyász halálig, Halálból
csiszolt kis ősgyík, Pikkely-rettegés, Kés-
három szemű gyászhalom országon, Ezer
elme-öngyilkosság, Csoszogó vak bizonyosság,
Világszáron Kérub-elme, Csüggedés fehér
türelme, Fénydiadal halálremény, Fehér
csöndön fekete fény, Árva szánalom, remény-
dac, Mindíg-vígasz-sose-vígasz, Fénydörgés,
gyöngéd világgyász, Elmálló örök virágzás,
Világszellem emberbánat, Jövő-döbbenet-
útálat, Dacmerengő világszigor, Lepkeszárnyamon
aranypor, Rovarszem-virágvadállat, Húsevő
zöld gyémántnyálhab, Szakállas szél, Kő-
túlvilág, Isten-szájból kinőtt virág, Petőfi
Sándor szívében gyökerező Virágzás-Nem,
Kertészkedő depresszió, Cet hasában botozgató:
nyálkás, zsíros, enyves, meleg, vörös kopoltyú-
lebenyek mirigyesernyője alatt didergő ősz
Jézus-alak, Nyitott rejtőzés, Gond: barna,
Bethlehem szamara, barma két szemgolyód,
világító, gyöngyikrává megfagyott hó,
Néma Unom-az-egészet Gyöngyvirágfa-Köd-
Enyészet, Mért-Nincs-Velem-Az-A-Másik
Bírnám-sose-megadásig, Titkos zokogás,
Lét-kevés világegyetemrettegés, Merész
kín, Gyáva gyalázat, Lázadó, mert sose
lázad, Röstelkedő csöndes, rendes, késsel
döfködő szerelmes, de csak irgalma-magában,
mese-kristálypalotában: döf és döf és döf és
döf és magát öli a Szenvedés, véres szőre,
keze, láza, vérpalack Iszonycsönd-vára,
Babonátlan gyémánt-varázs, Ballagó
komor havazás, Gőgszemérem gőgbüszkeség,
Zöld-párájú hajnali ég, Őszi eső higanyszála
ketrecében Éposz-Páva, Shelley embriója,
Byron őrületdühe-ha-bírom, Keats tűzvésze-
de-nem-mondom: nekem más remény a gondom,
Aristophanes köpése, Shakespeare Hamlet-
dermedése, Szavukkal Istent-kifosztó Dante,
Tasso, Ariosto édes öccse: Arany János
nehéz szívemre vigyázz most! Meg ne haljak
idő előtt, még a befejezés előtt. Tudod, hiszen
sok dolgom van, igazíts minden dolgomban.
Ne rágjanak szörnyek, álmok, ne üthessen
minden álnok. Némán ülök, nem szótalan,
veled is várom önmagam, mint reménytelen
Reményben, Heidegger Lét-Erdejében, vacogva,
mint árva gyermek, akit csillag-sorssal vernek.
Arany János kezed fogom, énekedben várakozom!
Hited, mint az áram úgy ráz, szőr-Homérosz-
bajszú Csontváz!

(1982)

*

Kányádi Sándor: Arany Jánosra gondolva

kenyerem javát már megettem
útjaim nagyját már megjártam
útfélen fekszem őszi fának
egyre gyérülő árnyékában

fogam között egy szál vadrozzsal
szememben a tündöklő éggel
kévém-bekötni majd az isten
mellemre térdel

1976

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ