Albert-Lőrincz Márton: (Vasárnap van)

„És mégis minden nélkülem lesz és volt
És semmi nem történik általam.”
Karinthy Frigyes: A költő

Vasárnap van. Azt nem tudom, teremtve lett-e,
vagy vízáradatból maradt a parton, ahol
megtelepedtem más társakkal, emberekkel,
s elkezdtem szőni fejemben a valóságot,
amelyre létemmel lettem, amelyre sejtem
szövevénye kiképezett engem, és figyelt
a kintre, ami rám keményedett, izzasztott
és megtörölgetett, nyitogatta szememet,
asszony fényére irányított, és elkezdte 
átszűrni az oxigént meg a mindenféle
életadalék gezemüzét, s ezek mind a
maguk útjára hagyva haladhattak finnyás
izmaimban, inaimban és az erekben,
szívem vére ezekbe merítkezett, erőt
merítve, csak a bátorságot borította
el fátyolos sötéttel, amelyre rá kellett
volna találnom a homlokomra illesztett
fejlámpás fényében. Vasárnap van. A Nap süt.
Hálát rebegek.

2017. április 2.

Hadnagy József: Sugárzó árnyék

„Vasárnap van. A Nap süt. /
Hálát rebegek”
Albert-Lőrincz Márton: (Vasárnap van.)

Jól van ez így, jól van.

Már elképzelni sem tudom,
mi történne, ha távozna végleg.
A napkerék meglazulna a tengelyén,
küllői összevissza kalimpálnának,
mint biciklin a nyolcasok,
mint a földhöz vágódott holdkerék
köpenyén a csillagok.

Mint szanaszét szóródott törmelék
hevernének
a kozmikus karambol színhelyén.

Akkor milyen kerülőutat választhatnék
sötétség és világosság között?

Ki tekerné sorsom orsójára
a zsigereimben lakozó káosz gubancfonalait?
Ki kotorná meg a parazsat ajkam
gyorsan hűlő kemencéjében?

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ