Az ágyban feküdt, de szívesen mutatta, hogy ott ”valahol lent” húzódik az a nyugtalanság-hullám, amelyiket inkább kéknek képzelt el. Miért, maga sem tudja.
”Lecsúszott bokáig?” – kérdezte a komája, aki mindig is konkrétabb, mondjuk úgy, földközelibb volt. De nem, nem bokánál kell keresni. Vadmalac valahogy úgy érezte, valamiféle megmagyarázatlan szplín nyugtalanítja. ”De mégsem az, nem nőies, nem kapcsolható nemhez, semmihez tulajdonképpen.”
Miért nem… ”Nem vagyunk a Freud klinikáján.”
Meg: ”Sem a századvég nem szorít.”
És: ”Kínoz az öregség?”

Forrás: Lenolaj.hu