1. Alkotókat követek, nem irányvonalat, ha úgy tetszik, öntörvényű utat járok.

2. Az alkotó az eredetiségre (originalitásra) vágyik, felismerhetőségre és persze érdeklődésre, befogadásra, olvasói szeretetre. A költőtársak tudnának jellemezni, leírni, skatulyákba pakolni.

3. Igen. Szükségünk van külső szemre. Az elmúlt időszakban a következőktől kaptam szakmai segítséget: Hajnal Éva, Géczi János, Langstadler Csaba, Nagy Imre, és persze a feleségemtől, Mosolygó Sárától. Az inspiráció sokfelől érkezhet, a parafrázis akkor érték, ha a személyiségünkön átszűrődve egy újabb jelentést kap.

4. Volt részem kritikában, volt olyan, ami megerősítő, ösztönző volt, javallatai így lehettek hitelesek , de volt olyan is, ami a kritikus egójából verejtékezett.

5. A költészet terapikus önkifejezés, játék, szellemi kondicionálás. A tollaslabda és a horgászat ad hasonló élményt.

6. A költészet kommunikáció. A visszajelzés, a mosoly, a lájk fontos nekem, annyira, hogy a fontosabbakat elmentettem, őrzöm, némelyiket büszkeséggel. Egyszer kaptam díjat (Író Kilencek), így ezt még nem tudtam megszokni… Nekem ma is fontosak a megjelenések, az elismerések, és boldog lennék, ha egyszer például József Attila-díjra érdemesnek látna a szakma.

7.

Jóna Dávid: az irodalom

az irodalom: virágbolt és patika,
közpark és játszótér egyben,
nem is működik jól,
a neoncsöves tantermekben…

pedig a vers, melléd ülhet,
vele a szent őrület, a csoda,
megfogja a kezed, a homlokod,
sorsoddá szelídül közben a napi Golgota

hibáink, elesettségünk, drámáink tesznek szerethetővé minket,
felettünk a tetőt tartja ez a néhány gerenda,
boldogságunk viszonyrendszerében
az igazság sem fontos, csak a hit és a legenda…

és az illúzió…
hiszen ezekből a színekből kirakható a világ,
nélkülük csak profit lenne,
meg világstatisztikák…

az irodalom: virágbolt és patika,
közpark és játszótér egyben,
a bánatom, hogy nem működik jól,
a neoncsöves tantermekben…

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ