1. A Lenolaj.hu szerkesztőjeként naponta olvasok kortárs műveket, nem csupán a mi irodalmi és kulturális műhelyünk szerzőitől, hanem társlapok, elsőként természetesen nagy kedvencem, a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap alkotóitól. Van átfedés, mi is jelentetünk meg a Káfé költőitől, íróitól, így a teljesség igénye nélkül: B. Tomos Hajnaltól, Cseke Gábortól, Cselényi Bélától, Gergely Tamástól, Kapui Ágotától, Keszthelyi Györgytől, Nászta Katalintól, Para Olgától, Somorčík Szombath Rozáliától, T. Ágoston Lászlótól, és még hosszasan lehetne folytatni a sort. Gergely Tamás nálunk is szerkesztő és szerző is, Vadmalac félperceseinek rajongótábora van. Így én boldogan tudok nyilatkozni arról, hogy bizony, értékesebbnél értékesebb, elgondolkodtató alkotások születnek, a hangok pedig egyediek, remélem az enyém is.

2. Ebben az életszakaszomban kevés szóval dolgozom, sűrítem a mondanivalót, a jövőben persze ez változhat. Sokféleképpen hallottam már értelmezi a verseim, van, aki titokzatosnak tartja, más ellenkezőleg, ami számít: érintse meg az olvasót. Mindannyian egyedi hangszerek vagyunk, az olvasón legalább annyira múlik, megszólal-e benne a vers és hogyan, mint a szerzőn.

3. Még fiatal költő koromban édesapám, Szuhay-Havas Ervin adott tanácsokat, elsősorban, hogy olvassak minél több verset – megfogadtam –, illetve, ha tehetem, írjak minden nap. Természetesen nyitott vagyok a jó ötletekre, viszont már elég tapasztalt ahhoz, hogy versírásban ne szoruljak tanácsokra, hanem én adjak – főleg gyerekeknek. Azt viszont el kell hogy mondjam, mások verseinek olvasása számomra a Múzsa csókja, ihletet ad, hogy folyamatosan versek szólalnak meg bennem, és közöttük megszülethetnek a sajátjaim is. Ez fantasztikus érzés!

4. Természetesen volt, azt tanultam belőle, hogy a műbírálat szubjektív. Nagy felelősség avatott kritikusnak lenni, mert nem elég a szaktudás, versértés, versszeretet, ha nincs megfelelő környezet és idő a műre, illetve nem létezik tévedhetetlenség. Ezt mindig szem előtt tartom, amikor tőlem kérnek véleményt, tanácsot.

5. Mostanában a fotózás. Férjem, Lakner Bertold, aki igazi profi, otthon van szociofotók készítésétől kezdve a divatfotózásig mindenben, sokat segített abban, hogy mára már máshogy is képes vagyok látni a környezetem, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Keszthelyi György hatására – nemcsak a verseit, a képeit is igen nagyra tartom –, érdeklődésem a festészet felé fordult, tőle biztosan fogok tanácsot kérni a jövőben.

6. Természetesen hat. Feleség és anya vagyok, négy nagyon jó gyermekem van, akik mindenben számíthatnak rám, így behatárolt, hogy mikor tudok írni, általában hajnalban (hétköznap délelőtt szerkesztő vagyok). Az elismerések inspirálnak, és ez így van jól.

7.

Szuhay Havas Marianna: Most

Meleg takarótested,
benne a vágyunk fessed,
még ha majd az időnek,
a fák is mind kidőlnek.

Mert mit számít, ha játszunk,
mások szemében látszunk?
Forgunk akkor is, ha nem,
A borító egyetlen M.

Könnyű fátylat rá, felejtsd,
ami számít, el ne rejtsd!
Habcsókfelhők, te meg én,
jár a tudat peremén.

1. Sógor Zsuzsanna:
   2017. április 11. 12:03

   Nagyon jó többet megtudni rólad. Értékes gondolatok. Gyönyörű vers. Van benne titok!
   Én úgy látom minden versedben van, és én ezt nagyon szeretem kedves Marianna!

2. Klein Ágnes:
   2017. április 11. 14:42

   Példás, gyönyörű élet és munkásság.
   Sok szép mű születését kivánom kedves Marianna.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ