1. Az utóbbi időben egy internetes irodalmi magazin szerkesztőjeként egyre nagyobb rálátásom lesz a határon túli magyar irodalomra. Szívesen és elmélyülten búvárkodom az elszakított országrészek költészetében, irodalmában, hogy minél több alkotót bemutathassak a rovatom olvasóinak. Az erdélyi kortárs költészet nagyon gazdag, sokszínű, sok a feltörekvő, fiatal tehetség, több stílusirányzat él egymás mellett, sok műhely alakul, ad lehetőséget a megmutatkozásra. Úgy tűnik, hogy forrong az a boszorkánykonyha, ahol egyre több a vállalható, jó alkotás. Az anyanyelv továbbélésének boszorkánykonyhája ez, amelynek lényege a mennyiség és a minőség együttes ereje: sok jó mű szülessen, hogy legyen olvasóközösség, mert az anyanyelvi irodalom a megmaradás záloga.

2. Nem tartom magam bőbeszédű költőnek, annál inkább „szűkvénájúnak”, akinél búvópatakként jelentkezik az alkotókedv. Ha megjelenik az ihlet, fondorlatos módszerekkel próbálom marasztalni, megragadom az együtt töltött pillanatokat, hogy minél több verset tudjak kicsiholni a helyzetből. Ha eltűnik, akkor bizonytalan ideig nélkülöznöm kell a versírás kegyelmi idejét… lehet ez néhány nap, néhány év, de volt már két évtized is. Szerencsére az utóbbi két esztendőben ez a búvópatak-állapot egyre ritkább.
Remélem, hogy sokszínű vagyok… hol provinciális, hol titokzatos, visszafogott vagy támadón szókimondó. Ezt a pillanat, vagy a mondanivaló, vagy épp a helyzet szabja meg. Minden színt vállalok, ha a verseim rám vallanak.

3. Egy olyan alkotóműhelynek (is) vagyok a tagja, ahol az összekötőm/mentorom tolmácsolja a szerkesztők tanácsait, és rám bízza, hogy megfontolom és elfogadom-e azokat, vagy nem. Általában elfogadom, mert sokszor ráébresztenek arra, hogy nüansznyi változtatással sokkal jobbá tehető egy vers. Más költők versei is gyakran megihletnek, izgalmas feladatnak tartom a parafrázist, ha mértékkel, ízléssel és hivatkozással alkalmazza az ember, és így elkerülhető az utánzás szégyenfoltja.

4. Avatott kritikusom, a szó legnemesebb értelmében Farkas Árpád. Tőle bármilyen „élveboncolást” habozás nélkül elfogadnék, és vakon megbíznék minden javaslatában. De ő nem boncol, csak nagyon finoman és „atyai” szeretettel irányít, rávezet, utal… felismerésre késztet.

5. Az első számú örömforrás jelen életemben a „költés”, amit semmi sem szárnyalhat túl. A nehezen visszaszerzett vers féltékeny természetű, uralkodó, nem osztozik más boldogító elfoglaltságokkal. Amíg nem volt, addig próbáltam kitölteni azt az űrt, amelyet bennem hagyott, ezért teljes odaadással vetettem bele magam a drámaóráimba, a diákszínjátszás izgalmas világába. Igazi öröm volt látni, ahogyan a kezem alatt alakulnak, kinyílnak a gátlásos kamaszok, mernek beszélni, sírni, nevetni, gyűlölni és ölelni a nézők tömege előtt. Egy-kettő közülük sikeres színész lett. Szívmelengető az az érzés, hogy első bátortalan lépéseiket a pályán az én segítségemmel tették meg.

6. Közvetlen környezetem eseményei kétségtelenül hatnak az alkotókedvemre, a szeret, az aggodalom, a távolság, a visszatérés, a féltés, a betegség, a szeretteim öröme, ha nem is konkrétan, de áttételesen megjelenik a versekben mint hangulati tényező, színezet vagy aláfestő mozzanat. Az olvasói visszajelzések vagy a szerkesztői visszautasítás (mert néha ilyen is van) szintén beépülnek néha versbeszédbe, vagy csak hangulatilag határozzák meg a szöveget, a képi világot. A címekre, rangokra, egyéb cafrangokra nem nagyon adok, ezeknél sokkal fontosabb, ha szinte tapintható az olvasók szeretete, a versben kifejezett helyzettel való azonosulási vágyuk, vagy az a hatás, amelyet az olvasóra gyakorolhatok.

7.

Kapui Ágota: Szórvány

döglött a csend – ernyedt és hullafoltos
testén hegek és nyíló varratok
s a feldarabolt anyanyelv a gyolcson
hujjogó ősi hangokat vakog…
csonkolt zsiger és ín hever a tőkén
és kimarjult, elvénült ízület
szavak vörös pállott tócsába gyűlnek
mit légyrajokban lep a képzelet
a szótagok a kampókon hörögnek
mint felakasztott élő állatok
és elvetélt múltjukért könyörögnek
a létigéken rángó végtagok
s a főnevek mind fővesztetten lógnak
nyakló gerincben nincs kohézió
nincs gazdája az elkóborolt lónak
hát megunt helyét elhagyja a szó
s az anyanyelv agyában semmi tátong
és bomlik benne bűzös gondolat
s az átültetett lélek még szivárog
az idegenbe oltott szív alatt –

1. FARKAS ÁRPÁD:
   2017. április 11. 12:09

   Ágota kedves, megtisztelsz, hogy mentorodnak nevezel, de túl érett vagy már te ehhez. A fenti versed pl. kész tökély. ÉS NE CSODÁLKOZZ , húsvéti vers ez is a javából, anélkül,hogy szó esne az ünnepkörről. LOPOM MAGAMMAL MÁRIS A MÁSIK MELLÉ. Hanem , ha már a /szívesen/ fogadott bíráló szót is szóba hoztad, előhozakodnék, egy bosszantó, s nálad főleg régebbi versmegoldással a kötött formáknál.Hogy nem bántják füled, kinek tudtommal zenei hallása is kiváló,” az ÁCSoLJÁK MÁR KERESZTJÉT A FÁNAK”- szerű ritmuskényszer szülte nyikorgó GERMANIZMUSOK. Utolsó, nekem külÖTT versedben találtam,mely ettől függetlenül is szép, mert sodorja az ethosza. De nagyon sok helyen előfordul, ennél kIrívóbban is, gyakran ragrímek kíséretében. OLVASD VÉGIG ŐKET, CSAK ERRE FIGYELVE, MAGAD IS MEG FOGSZ ÜTKÖZNI, NEM CSAK MODOROS, RÍM VAGY RITMUSKÉNYSZER SZÜLTE BAKI,DE K.Jakab Antal EGYENESEN AKASZTOTT VOLNA ÉRTE. N DE EZ AZ EGYETLEN, AMI RÉG FÚRJA OLDALAM, S BELEKŐTHETNÉK. Boldog föltámadást! Nagyon várom új kötetedet, S IGENCSAK BÜSZKE VAGYOK, HOGY A FATALKORI MARKÓ Béla S A KÖZBEESŐ ÉVEK NÉHÁNY TEHETSÉGE MELLET VÉNSÉGEMRE IS AKADT SZÍVEKET MELENGETŐ ” FÖLFEDEZETTEM” a te tartalmában, formájában , s szenvedélyében igencsak gusztusom szerint magával sodró lÍRÁDBAN, Sokan kérdik tőlem , fiatako is, honnan dobbant váralanul elénk ez az árnyalatokkal is bánni tudó amazon? MÁR EGY JÓ VERS IS KÖTELE, DE TE CSAK ERRSZD TOVÁBB ,SZABADON… sok locsolót, sose légy egyedül. Csak a Verssel. Üdv. Farkas Árpád

2. Kapui Ágota:
   2017. április 12. 13:40

   Megvédeném az archaikus szerkezeteimet és a szándékolt, múltidéző ragrímeket, mert ezek stíluselemek, amelyeket tudatosan használok. De ha te mondod, megadom magam!
   Köszönöm minden szavadat.
   Áldott ünnepet kívánok neked is! A VERS legyen velünk!