1. Az erdélyi költészetet nem ismerem. Egyes költőket, akiket régről ismerek, vagy akit most fedezek fel magamnak, őket olvasom. Nincsenek sokan. Amennyi az új generációból eljut hozzám, azokért aggódom. Lehet, feleslegesen. Évekig azt gondoltam, nem is vagyok költő. A ki nem dobott verseimet olvasva, rájöttem, hogy talán… Ma a költő (is) egyre inkább felrúg mindent, ami valamikor szentségnek számított, a szó legszentebb értelmében. Igazodik a széteső világhoz, de még –tisztelet a kivételeknek – nincs is szándéka helyrebillenteni… Én továbbra is azt keresem, ami meg- és összetarthat… világot, két embert. Annyi már elég is.

2. Nem szeretem a bőbeszédűséget. Igyekszem szűkszavúan élni, írni. Ebben Pilinszky a mesterem. Kereső, verseket író embernek tartom magam. Azt hiszem, ennyi a költő dolga: megtalálni a veszendőbe menőket.

3. Fodor Sándor tanácsát fogadtam meg iskolásként, hogy ne írjak annyit. Később Páskándi Géza, Csiki Laci, Egyed Péter se nagyon biztattak. Pedig ők tudtak valamit. Egyedül Kántor Lajos vállalt fel, de neki is tévedése lettem. Mostanában Vörös István igazított versemen, el is fogadtam.

4. Állandó élményem ma az internetes nyilvánosság. Verssel próbálok megismerni, felismerni, megragadni valamit az életből – ez minősítheti a versemet. Mind gyakrabban használom magamon azt a bonckést.

5. Hosszúakat beszélgetni azokkal, akik hasonszőrűek. Egyre kevesebb van belőlük.

6. Hogy a nagynéném megőrizte a verseimet, hogy vannak, akiket megérint egy-egy üzenet, hogy akad ember olykor, aki bízik bennem, ez bátorít. A díjak nem hoznak lázba. Ezek mulandó plecsnik, ha a világ megfordul, elveszítik fényüket. Az a hatás számít, amit az alkotásaim okoznak. Ha továbbgondolnak – érdemes volt élni.

7.

Nászta Katalin: Mit szeretek a versben

Hogy mit szeretek a versben? Azt a figyelő tekintetet, amivel átölel, karjába vesz, nem enged el, mégis szabad vagyok ölében. Egyik-másik versben érezni ezt a végtelen, szüntelen aggódó törődést, amivel figyeli, amit néz, ahogyan megérti, miközben átfogja szemével. Mint a jó fotós, aki észreveszi és véteti velünk is, amit több empátiával lehet csak. Nem csak azt írja le, amit lát, hanem amit nem látni, csak az egymásra reflektáló dolgok tudnak kimutatni. Lerajzolja a tájat, annak egy szeletét, és bevon téged is. Beavat a történés képének titkába. Megmutatja, mit kell nézned, hogy te is meglásd. És amikor észreveszed, már ölébe is kerültél. A szemével látsz, a szívével érzel, te is benne vagy mindebben. És aki nézi, abból előhív saját képzeteket, személyes álmokat, mivel az álmok mindig azok, nem? Olvasom a verset és azt szeretem meg benne, amivel eltalál. Ezért annyi olvasat, ahány versolvasó. Szegény költő, nem is tudja, miket indukál olvasóiban. Csak hányja egymás alá szavait, rímet, ilyen-olyan táncra hívva a lelkeket, és elcsodálkozna, ha láthatná, milyen táncokat ropnak verseire. Egyik szimfóniát hall, a másik csárdást, a harmadik katonaindulót, a negyedik himnuszt vagy imádságos zsoltárt. Különösek a versek. Felelőtlenek – mondhatni. Nagy magabiztosan megszületnek, itt vagyok, látjátok? hát tessék megnézni engem! És az ember líra után vágyó éhes lelke felöltözteti mindennel, ami hiányzik belőle. Mármint az olvasóból. Így tölti be küldetését a költő, megírja, amit mások álmodnak, miközben a maga álmaival küzd. Szép, közös tánc.
Nincs mindig táncos kedve az embernek. Szeret szomorkodni is. Olyan jó az. Megtisztul benne a lelke. Ilyenkor andalogni kell, álmodozni, szerelmesnek lenni. Mert a szerelem is szomorú igazából. Szép-szomorú. Mikor vidám lesz, már nem szerelemnek hívják.

Verset akkor ír az ember,
ha táncolni hívja kedve.
Nem szerelmes most csak lépked
ritmusból ritmusba lengve.
Írja vágy szimfóniáját,
a polka vagy csárdás dalát,
s kifogyva belőle a szusz
tangóba huppan. Könnyű blues
hangjára kelleti magát.
Majd sorakoznak szavai,
és immár körtáncot járva
csimpaszkodnak jambusai,
talán daktilusra várva.
Vers ez is, s gyatra – meglehet.
Nem ismer etiketteket.
Rím is úgy ugrik a végre,
mint kit kipenderítettek:
Ott illetlenkedj – avégre.

1. Pusztai Péter:
   2017. április 12. 20:41

   TERMÉSZETESEN A KEDVENC ÉS BECSÜLT KÖLTŐIM KÖZÉ TARTOZIK. PP

2. Nászta Katalin:
   2017. április 13. 10:38

   Köszönöm. Meglepetés. Tisztelettel, n.k.