1. Nagyon röviden, jól! Ami azt jelenti, hogy tehetségekben, s már-már befutott írókban, költőkben egyáltalán nem szűkölködik irodalmunk, függetlenül attól, hogy milyen irányvonalak mentén futják (be) pályájukat. Arról viszont, hogy jó ötven év múlva mennyien maradnak fenn a szűrőn, nem mernék „kezességet” vállalni…

2. Ezen soha nem gondolkodtam, talán ez is hátrányomra írandó, ugyanis, ha ezen „idomok” szerint helyezkedtem volna, talán reményteljesebb lehetne megítélésem a poézis hatalmas mezején. S mert – ezennel ugyancsak egy költő szavait idézném, miszerint: „ Nem kerestem a nagy vadak kedvét / Gyűlölöm az oroszlánt, farkast, medvét / Kik méltósággal vannak tele…” stb. Talán visszafogottabb vagyok, s hogy mennyire provinciális, ennek megítélése nem rám tartozik.

3. E kérdés talán arra vonatkozik (közben törlődtek szavai), hogy kik voltak azok, akik „egyengették” soraimat. Sorrenben mondanám: a szigorú Székely János, aki kegyetlenül „foglalkozott velem”, a nagystílű Lászlóffy Aladár, akinek kolozsvári, Szentegyház utcai, 35-ös számú lakásán igazából jól éreztem magam. A jó emlékezetű Majtényi Erik, aki komolyan vette próbálkozásaimat, biztatása reménnyel töltött el. A tragikus sorsú Szőcs Kálmán, akit szerintem jogtalanul támadtak az akkori Utunk hasábjain. Azokat sorolom ezennel, akiknek, s akiktől való levelezéseimet becsben tartom, és őrzöm is…

4. S hogy milyen tanácsokat fogadok el, s nem akárkiktől, ennek te is beavatottja vagy, néhány kéziratomat előzetes megjelenés előtt hozzád is elküldtem, jó néven vettem, aprólékos filológusi észrevételeidet…

5. Parafrazálni próbáltam, kevés sikerrel.

6. Igen, van, számtalan. Múzeumi restaurátorként, igazi katarzis volt számomra – hetekig bűvölete alatt éltem –, ha sikerült ásatag cserepek sokaságából egy-egy korabeli tárgyat (amforák, fazekak, kancsók, s főként koraközépkori csempék) újjávarázsolni. Egyik legszebb időszaka volt ez életemnek. S aztán a barkácsolás, aminek kapcsán újabb mesterségeket is elsajátítottam, ezeket hegyaljai tanyám kiképzésében hasznosan értékesítettem. Kultúra szervezői tevékenységem (falumúzeum, képtár alapítása a Kászonokban, 3000 kötetes könyvtár létesítése, nemkülönben fúvós zenekar alapítása szülőfalumban) fel-felvillanyozott, esetenként optimistább verseket is eredményezett. A horgász szenvedélyemről, nem is merek nyilatkozni…
Környezetemre adok, nagyon sokat is talán, jólesik, ha egy-egy jelenésem kapcsán ismerősök, olyanok is, akik nem „szakmabeliek”, felhívnak, s őszintén nyilatkoznak, tetszésüket, esetleges ellenvetésüket úgy fejezik ki, hogy az számomra is jóleső érzésekkel tölt el, ebben az egyébként is silány világunkban.

7.

Kristó Tibor: Itass át engem…

Förtelmes születésnapi zsolozsma

mint hogyha poklok mélyén járnék
kísér a sátán mint az árnyék
próbálom hinni: nem én voltam
ki e testben megtébolyodtam

április szülte józan lényem
érzi: nem az volt küldetésem:
felhőt lesni felhőtlen égen
bolondkórt írnak lám a vényen

kikerülnek mint kerge birkát
széttéphetem immár azt az irkát
melybe róttam versfoszlányokat
nyavalyáim szülte sorokat

testemmel most már mit sem érek
elásta benne magát a féreg
ha maradt némi lelkülete
arra sem elég hogy kilehelje

Mindenhatóm itass át engem
végtelenséged közelről érzem
alélok mint kókadt tulipán
feledten egy ódon biblián

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ