1. Igyekszem figyelni, ha megjelenik valami értékes vagy érdekes vers, könyv. Azt azonban nem állítom, hogy irodalomtörténészi pontossággal mindent felkutatok és feldolgozok. Stílusomat illetően saját utat követek, de ez nem öntörvényű. Nem az aktuális irányzatokhoz igazodik, hanem az irodalom egészéhez. Vannak hozzám közelebb álló korszakok és stílusok, például a mértékelt, deákos verselés. A hang, a téma, az életérzés a mai, csak azt saját stílusban dolgozom fel.

2. Természetesen egy öntudatos költőre nem illik semmiféle besorolás, beskatulyázás. Az nem beskatulyázás, hogy nem vagyok bőbeszédű. Nem írok sokat, és nem költök hosszú lírai verseket. Írok azonban epikus verseket, jelenleg épp a harmadik elbeszélő költeményemet. 432, 792 vagy 1056 sor eposznak nem sok, sőt rövidíthetetlenül tömör.

3. Tanácsot versírásban iskolás korom óta nem fogadok el. Ha hibát, logikátlanságot vesz észre valaki, azt belátom és kijavítom. Célzatosan nem építkezem más alkotók eszköztárából, különösen nem egy-két-több adott szerzőéből. Írok kipróbált, klasszikus, újmértékes, hangsúlyos, rímes és rímtelen formákban, de saját formákat is kidolgozok. Ha valakinek a versére írok választ, parafrázist, azt tudatosan és felismerhetően teszem, a dialógus szándékával. Időnként írok választ vagy parafrázist klasszikus vagy kortárs szerzők verseire, többnyire felkérésre vagy pályázatra, és érdekesnek találom, ha valami már adott, és lehet ahhoz viszonyulni. A parafrázist is úgy írom meg, hogy egyben önálló is legyen, legalább a megoldások felének újnak kell lennie, és önállóan is érthetőnek kell maradnia.

4. Igen, egy-két tapasztaltabb költőkolléga olvasata adott időnként új értelmezési perspektívát a verseimnek, Jobban tudom utána, mi mindenre kell figyelni, hogy ne értsék félre, vagy még jobban megértsék.

5. Néhány kötelességből kapott feladattól eltekintve mindent lelkesedéssel végzek, mert élni csak így jó, és nemcsak a versírás (alkotás) fontos. Szívesen írok elméleti és elemző értekező prózát is, mert abban is lehet eredetit alkotni. Régebb komponáltam zenéket is, és remélem, majd még fogok.

6. Visszajelzés napjainkban viszonylag kevés van. Kivéve annak, aki nagyon megtervezi saját recepcióját is. Ebben nem vagyok nagyon buzgó, bár szívesen „viszek” magammal társalkotókat is. Jól esik a visszajelzés, különösen a pozitív, de közönség és ítészek kedvéért nem váltok stílust és nem leszek termékenyebb.

7

Deák-Sárosi László: Óda az 1956-os dokumentumfilm-felvételekről

/Mivel 2017. április 30-áig tart az 1956-os emlékév, egy, e témába tartozó verset mellékelek. Ez a vers több jelenséget is ábrázol, amelyekről a fentiekben írtam önelemző módon. Egyrészt klasszikus időmértékes vers (hexameter); Buda Ferenc hasonló tematikájú versének alapján írtam a szerző tiszteletére szervezett alkotótáborra, de önállóan is értelmezhető. Idézek is benne olyan költőtől, akit tisztelek (Márai Sándor), illetve megjelenik benne az elemzői-ismeretterjesztői hang is, mivel tanult szakmám szerint filmtörténész, filmesztéta vagyok./

*

Félszáz s még tíz éve ezüstnitráton, a filmen,
Gyúlékony kockán lobbannak az emberi árnyak.
Nap szórt fényt bő kézzel a sok szem-szív kamerának
Október közepén nyolc napra, az ősz aranyában.
„Itt az idő” – eljött a palackpostán ez az érzés,
Néma tanúkként mozdulnak meg a vásznon a szemcsék.
„Talpra magyar” – értjük már szájról Sinkovits Imrét.
Látjuk, amit látott nagy költőnk szobra a téren,
Bem s a ledöntött Sztálin: mily tengernyi az ember,
Hogy válik nemzetként eggyé újra tömegnép,
S mint a szelíd szellőből lesz a vihar s a szabadság.
Nem félt Pesten, sem Buda utcáin kamerájuk:
Zsigmondé, Szőtsé, Badalé. Se Kovács, se Mikó nem
Álltak, amíg dübörögve haladt a tömegnek az árja,
Szemben az ávósok s oroszok puskája s a tankja.
Láttatták, a vörös csillag mint porba zuhant le,
S szívéből metszették elsőként ki a zászlón.
Corvin-közben, ahol megszállók már menekültek.
Majd nagy haddal megfordulva a „mind”-re kilőttek.
Őrzi pokolkő, míg lesz fény és ember a Földön,
Hogy mozdulnak a szemcsék úgy, mint angyali szárnyak.
Fénybe bevésve marad meg örökre a tény s az igazság,
Tett a világért: „Népek Krisztusa” ez, „Magyarország”!

(Megjelent a Magyar Napló 2016. októberi számában)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ