1. Sokkal izgalmasabbnak tartom a személyes találkozást egy-egy verssel, mint a költészet irányvonalait szálazgatni. Reménytelen vállalkozás lenne: több arra érdemes mű születik szűkebb környezetünkben is, mint amennyit az ember tiszta lelkiismerettel megemészthetne. Ha némelyikükkel valamiért közelebbi kapcsolatba kerülök, inkább elmondom másoknak is, ehhez minden bizonnyal jobban értek. Ebből következik, hogy írni sem tudok úgy, hogy valahová tartozni kelljen.

2. Énekbeszédben gondolkodom. Ez amolyan szakbarbárság nálam: az életem jelentős részét színpadon töltöm, nem tudok elvonatkoztatni ettől írás közben sem. Hallom a szöveget…

3. Kellő tisztelettel és mértéktartással miért ne jöhetne jól egy-egy utalás, ötlet vagy intertextus, ami mások fejéből pattant ki? Tanácsot is jó megfogadni, ha nem tesz erőszakot a szándékon, amivel egyáltalán leülünk verset írni.

4. Legutóbb egy zeneszerző barátommal vitattam meg egy szövegemet, hogy tovább gondolhassa azt, amit leírtam, ezúttal zenében. Érdekes csörte volt, soha jobb kritikust!

5. Igen. A színpad legalább annyi tartalommal tölti fel az embert, és egy sor közös vonás is van a két foglalatosság között.

6. Nem tudom, kitől származik a bonmot, de lényeglátó: díjat az kap, akinek adnak. Jólesik, nem kell tagadni, de nem is leszünk tőlük okosabbak. Akit az ilyesmi motivál, nyilván meg sem érdemelte. Az olvasók visszajelzései sokkal izgalmasabb dolgok, bár nem szokás őket „mutogatni”. Nem is azért vannak!

7

Laczkó Vass Róbert: Paripa-dal

betörtél mint egy büszke mént
bigott karámod foglyaként
galoppolás a sorsom
felgöngyölített héthatár
a pálya körbe-körbe jár
terhed mint nyerget hordom
szemellenzővel félvakon
rágódhatok az abrakon
ennyivel megelégszel
a hám a hátamhoz tapad
verejték helyett vér fakad
viselhetetlen ékszer

körülkerített pusztaság
az otthonunk s e formaság
hamis tökéletesség
nyakam köré szorult hurok
vezényszavakra fordulok
na most ügetni tessék

hiába vágtatnék veled
nekünk a száguldás helyett
a díszlépés a tempó
tüzünk belülre költözött
mint egy átfestett fal mögött
szilaj da vinci-freskó

betörtél mint egy vad csikót
így kell nekem hamvába holt
parázson áthaladni
konok fejem tán felszegem
de nem tudok csak félszegen
igádban megmaradni

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ